Joszif Broz Tito államfő alvezére a montenegrói Podbistében látta meg a napvilágot. 1929-ben iratkozott be a belgrádi egyetem bölcsészkarára, s már ekkor elkötelezte magát a baloldali politika mellett. 1932-ben belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba (JKP) és az egyetemi szervezet titkára lett. Letartóztatása után három évi börtönre ítélték. 1937-ben Joszif Tito került a JKP élére és Gyilasz rövidesen tagja lett a legszűkebb pártvezetésnek is. Tevékenyen részt vett a németek elleni partizánháborúban, és a háború után miniszteri tárcát kapott az első jugoszláv kormányban. 1948-ban a párt titkárává választották, a párt egyik fő ideológusának számított. Az önálló jugoszláv út és a reformok híve volt. 1953-ban az elmaradt reformok okán a pártlapban, a Borbában bírálni kezdte a pártvezetést, amiért 1954-ben kizárták a Központi Bizottságból. Két hónappal később kilépett a pártból. 1955-ben három évi felfüggesztett börtönre ítélték a New York Times-nak adott, Jugoszláviát bíráló interjúja miatt, majd 1956-ban letartóztatták és három évi börtönnel sújtották, mert elítélte a magyar forradalom szovjet leverését, illetve az ezzel kapcsolatos jugoszláv magatartást. Még börtönben ült, amikor újabb hét évet szabtak ki rá az Egyesült Államokban megjelent könyve, Az új osztály miatt. Az ítélettel együtt minden kitüntetésétől is megfosztották. 1961-ben feltételesen szabadlábra helyezték, de 1962-ben újból bebörtönözték, ezúttal Találkozások Sztálinnal című könyvéért. 1966-ban került újból szabadlábra, de csak 1992-ben rehabilitálták. Összesen kilenc évet ült börtönben az az írópolitikus, aki karrierje csúcsán Joszif Broz Tito kommunista párt- ás állami vezető egyik legismertebb és legbefolyásosabb alvezérének számított. Életének utolsó éveire esett a jugoszláv mozaik-állam szétesése. Utolsó megnyilatkozásaiban elítélte a Balkánon alkalmazott fasiszta módszereket és kizártnak tartotta `Nagy-Szerbia` létrehozását. 1995. április 20-án halt meg Belgrádban.