A realista esztétika oroszországi megalapozója Sveaborgban látta meg a napvilágot. Filozófiai fejlődésében Hegelt bírálta, de a dialektikus módszert megtartotta és alkalmazta az esztétikában. Elsőként fejtette ki elméletileg az orosz kritikai realizmus alapelveit, melynek fő képviselőjeként Gogolt említette, s megvetette az orosz irodalomtörténetírás alapjait. Az orosz irodalom fejlődésrajzában elsőként hangoztatta Puskin szerepét és fontosságát. Levél Gogolhoz című műve eszmei végrendeletét fogalmazta meg, amelyben az irodalom társadalmi szerepéről vallott nézeteit fejtette ki. A forradalmi pedagógia megalapítójaként nevelési célja a harmonikus, sokoldalúan művelt, az emberiséget tisztelő, s a szabadságot szerető ember kialakítása volt, s bírálta a cári oktatási rendszer népellenességét. Neveléselméletében a gyermeki természet sajátosságaira alapozott. Szentpétervárott halt meg 1848. június 7-én. Magyarul Válogatott pedagógiai művei jelentek meg.