A tragikus sorsú lengyel politikus Tuszów Narodowy-ban látta meg a napvilágot. Az I. világháború idején az osztrák-magyar hadseregben felállított lengyel légió katonai biztosa, a lengyel-szovjet-orosz háborúban hadseregparancsnok, 1921-től a lengyel hadsereg vezérkari főnöke. 1922-1923-ban miniszterelnök és belügyminiszter, 1924-1925-ben hadügyminiszter volt. A Pilsudski-diktatúra idején ellenzékbe vonult. A II. világháború elején, a lengyel vereség után, 1939. szeptember 30-án Franciaországban megalakult, majd 1940-től Londonban működött lengyel emigráns kormány miniszterelnöke volt haláláig. Döntő szerepe volt a szövetségesek oldalán harcoló lengyel alakulatok felállításában, személye a tovább küzdő, a vereségbe bele nem nyugvó Lengyelország jelképe lett. Repülőgépszerencsétlenség következtében, tisztázatlan körülmények között vesztette életét 1943. július 4-én. Hamvait 1993. szeptember 14-én Lengyelországba szállították, és 17-én a krakkói Wawel katedrálisban temették el.