A polgári liberális haladó pedagógia egyik kiemelkedő képviselője Kéménen született 1888. augusztus 3-án. Szent Benedek-rendi pap volt, majd 1947-ben kilépett a rendből. 1911-től az ország különböző egyetemein tanított, állami ösztöndíjasként a Sorbonne-ra is eljutott. A II. világháború után a budapesti Műegyetemen, majd a tudományegyetem bölcsészettudományi karának tanáraként dolgozott nyugdíjazásáig. Társelnöke volt a Magyar Pszichológiai Társaságnak, alelnöke a Filozófiai Társaságnak és a Magyar Pedagógiai Társaságnak. Ő alapította a Nevelésügyi Szemlét, és tíz évig szerkesztette a Magyar Psychologiai Szemlét. Főként neveléslélektani kutatásokkal, kísérleti pszichológiával és pedagógiával foglalkozott. Különös figyelmet szentelt a pszichológiában bizonyított tények mielőbbi pedagógiai hasznosításának. Kéziratos hagyatékát özvegye különböző tudományos és egyházi intézményeknek adományozta. Budapesten halt meg.