Miután az I. világháborúban megrokkant, majd 1921-re elvesztette a hallását, le kellett mondania a tanári pályáról. 1924-től nyugdíjazásáig a pécsi Egyetemi Könyvtárban munkatárs, osztályvezető és megbízott igazgató. Ő rendezte a Janus Pannonius Múzeum könyvtárát és elkészítette a Pécsi Orvostudományi Egyetem könyvtárának alapkatalógusát. Jelentős szerepet játszott Pécs irodalmi életének megszervezésében, egyik alapítója, majd főtitkára volt a Janus Pannonius Társaságnak és 1941-48-ban ő szerkesztette annak folyóiratát, a Sorsunkat. Első jelentősebb műve A modern magyar irodalom 1820-1920. Elmék, eszmék című kötetében a magyar és a világirodalom nagy íróinak életművét elemezte. Legismertebb és legvitatottabb munkája a `Sziriat oszlopai`, amelyben mítoszok alapján próbálta rekonstruálni az emberiség múltját. Szülővárosában, Pécsett halt meg 1975. március 11-én.