Ambrus Debrecenben látta meg a napvilágot. A Hét és a Nyugat munkatársa, s az első valóban urbánus művész volt irodalmunkban. Midás király című regénye mérföldkő volt a XIX. századvégi magyar prózában: összegzése a realisztikus, naturalisztikus törekvéseknek, s nyitánya egy `újromantikus`, szecessziós iránynak. Gazdag, progresszív szellemű életművéből novellái a maradandóbb értékűek. Nevéhez fűződik az akadémizmussal szakító új magyar színikritika megteremtése. Flaubert, Balzac, Maupassant, Anatole France műveit fordította magyarra. Elsőként fogalmazta meg esszéiben az újságírásnak az irodalmi fejlődésre gyakorolt jótékony hatásáról szóló tételt. 1917-től a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd 1922-ben - méltánytalan támadások után - eltávolították. Ezután a Pesti Napló publicistájaként tevékenykedett. Budapesten hunyt el 1932. február 28-án.