A berlini és a bécsi műegyetemen kémiát tanult, majd elvégezte a hohenheimi gazdasági akadémiát. A közhiedelemmel ellentétben nem ő a gyufa feltalálója, csak a `zajongás nélküli` gyufa, a kisebb-nagyobb robbanás nélkül, veszélytelenül használható biztonsági gyújtó kidolgozása (1836) fűződik a nevéhez. (A foszforos gyufa fejében ólom-peroxiddal helyettesítette a kálium-klorátot.) 1839-ben Pestre költözve maga is gyufagyárat alapított, de - anyagi okok miatt - nyolc év múlva be kellett zárnia. 1848-ban a Batthyány-kormány az állami gyárak főfelügyelőjévé nevezte ki, 1849-ben a nagyváradi lőporgyár és ágyúöntöde vezetője volt. A szabadságharc leverése után bujdosott és néhány hónapig Pesten raboskodott, majd létavértesi pusztáján különféle kísérleteket folytatott. Magyarországon elsőként készített olyan gépszerelvényt, amely együttesen végezte a vetést, szántást és boronálást. 1868-72-ben Bihar vármegyében `árva-szolgabíró`, ezután rövid ideig a debreceni István-malom igazgatója volt. Sokat buzgólkodott a tudományok népszerűsítése érdekében, a kor modern vegytanának terjesztője és magyarországi meghonosítója, a Királyi Magyar Természettudományi Társulat egyik alapító tagja és munkatársa volt.