Győrben meghal Jedlik Ányos István természettudós és feltaláló, akadémikus, a kísérleti fizika kiváló művelője és oktatója. A nagyszombati, majd a pozsonyi gimnáziumban tanult. 1817-ben lépett be a Szent Benedek-rendbe, tanulmányait Pannonhalmán fejezte be. 1822-ben doktorált bölcsészetből, 1825-ben áldozópap lett. Előbb öt évig tanított fizikát Pannonhalmán, majd a győri gimnáziumban, a pozsonyi királyi akadémián, 1840-78 között pedig a pesti tudományegyetemen, 1863-64-ben az egyetem rektora is volt. Feltalálta a szódásüveget és a `mesterséges savanyú víz` hatékony gyártásának eljárását, 1826-ban szódavízgyártó gépet szerkesztett, s ennek volt köszönhető az első szikvízüzem létesítése. 1850-ben jelent meg A súlyos testek természettana című tankönyve. A szabadságharc alatti magatartását nehezen bocsátották meg neki, mégis 1867-ben tanácsosi címet és Vaskorona-rendet kapott. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban választotta tagjául. Ő készítette az első tisztán elektromágneses hatás alapján működő elektromotort, a `villanydelejes forgonyt`. Legjelentősebb munkája az `egysarki villámindító`, az első unipoláris gép, s ezzel való kísérletezései során fedezte fel a dinamó-elektromos elvet - hat évvel megelőzve ezzel Siemenst. A közzétételt azonban elmulasztotta, ezért világszerte Siemenst tekintik a feltalálónak. `Csöves villámfeszítő`-je a feszültségsokszorozó lökésgenerátorok előfutára volt, ezzel 50 cm-es elektromos ívet tudott létrehozni. E találmányáért, Siemens javaslatára, az 1873-as bécsi világkiállításon a Haladásért-éremmel tüntették ki. Úttörő jelentőségűek voltak fénytani rácsokkal folytatott interferencia-kísérletei is. Fizikai, kémiai és matematikai szókincsünk jelentős része tőle ered, s részt vett az első német-magyar tudományos műszótár szerkesztésében. Keveset publikált, munkásságának jelentőségét azonban így is felismerték - elsősorban Eötvös Loránd.