Toldy (1847-ig Schedel) Ferenc, `a magyar irodalomtörténetírás atyja` Budapesten született 1805. augusztus 10-én. 1818-tól versei jelentek meg, s németből is fordított. 1829-től Németországban - ahol Hegelt is hallgatta, Weimarban Goethét is felkereste -, Londonban, Párizsban, Svájcban és Olaszországban járt. 1831-től a Magyar Tudós Társaság tagja, 1835-60 között titkára volt. 1837-ben Vörösmartyval és Bajzával megalapította az Athenaeumot. Jelentős szerepe volt a Kisfaludy Társaság létrehozásában, amelynek 1841-től igazgatója, végül 1873-tól elnöke volt. A pesti egyetemen elsőként adott elő rendszeres irodalomtörténetet, s ő volt e tárgy elméleti és gyakorlati megalapítója. Igen sok magyar nyelvemléket és történelmi kútfőt fedezett fel és tett közzé, valamint számos klasszikus magyar író műveinek kiadását rendezte sajtó alá. Többször szerkesztett a magyar költészet fejlődését bemutató, nagyszabású antológiát és átfogó irodalomtörténeti munkát: A magyar nemzeti irodalom története (1851), A magyar költészet története (1854), A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a mohácsi vésztől a legújabb időkig (1855-57). Munkásságában az irodalomtörténet voltaképpen általános művelődéstörténetté szélesült.