A kolumbiai Santa Maria mellett meghal Simón Bovár venezuelai származású politikus, a latin-amerikai függetlenségi háborúk kiemelkedő alakja. 1810-től vett részt a spanyolok gyarmati uralma ellen vívott harcokban. 1813 augusztusában csapatai élén bevonult Caracasba, s őt a második köztársaság vezetőjévé választották, de 1814 júliusában az őt ért támadások és a királypárti előrenyomulás hatására lemondott, s elhagyta Venezuela fővárosát. 1815-ben Jamaicára menekült, majd 1816-ban a Venezuelából kiinduló felkelés élére állt, ennek győzelme után 1918 novemberében másodszor is kikiáltotta Venezuela függetlenségét, s 1819-ben Nagy-Kolumbia (a mai Kolumbia, Venezuela, Ecuador és Panama) diktátori hatalommal felruházott köztársasági elnöke lett. 1822-24-ben felszabadította Perut, amelyből Peru és - a róla elnevezett - Bolívia alakult, ugyancsak az ő elnöksége alatt. 1826-ban a közép- és dél-amerikai államok összefogásának reményében összehívta a panamai kongresszust, de nem sikerült egy egységes államszövetség megteremtését elérnie. 1830-ban Nagy-Kolumbia szétesett, és ekkor minden tisztségéről lemondott. Cartagenába indult, hogy Európába hajózzon, de előrehaladott betegsége (tuberkulózis) halálát okozta.