Az utolsó pillanatban menekült meg a nácik elől a világhírű gyerekkönyvszerző-páros
2016. október 20. 13:48
Gyakorlatias, rendíthetetlen, szerető, megbocsátó, türelmes – mindenki olyan szeretne lenne, mint a magyarul Bajkeverő majom címen ismert gyermekmese, a Curious George sárga kalapos férfije, Ted. Valójában az emberek többsége sokkal inkább a főszereplőre, a George nevű majomra hasonlít, aki jószándékú és leleményes, de szétszórt, lobbanékony, feledékeny, önző, és folyamatosan igényli a megbocsátást. George, a majom az egyik legemberibb karakter a második világháború utáni gyermekirodalomban.
George történeteit azonban ma feltehetően senki sem ismerné, ha alkotóik több mint hét évtizeddel ezelőtt nem szöknek meg a nácik elől. Mielőtt a német csapatok 1940. június 14-én elfoglalták Párizst, több százezer ember menekült el a francia fővárosból. Köztük volt egy fiatal német zsidó pár, amelynek tagjai már négy éve Párizsban éltek – olvasható a Smithsonian cikkében. Az idő egyre jobban sürgetett, de a városban alig lehetett találni olyan járművet, amely alkalmas lett volna a település elhagyására, ezért a férj minden fellelhető alkatrészt beszerzett, hogy a semmiből összetákoljon két biciklit. Június 12-én hajnali 5 óra 30 perckor végül a futtában összerakott kerékpárokon (amelynek kosarában egy majomról szóló történetek, és az azokhoz tartozó illusztrációk lapultak) sikerült elhagyniuk Párizst.
Hans Reyersbach és felesége, Margarete Waldstein is Hamburgból származott, de Rio de Janeiróban találkoztak. Hans – miután harcolt az első világháborúban – 1925-ban telepedett le Dél-Amerikában, ahol rajzolt és festett, valamint vízvezeték-szerelvényeket adott el az Amazonas mentén. A fotósként dolgozó Margarete egy évtizeddel később érkezett. Hans a kedves álmodozót testesítette meg a kapcsolatban, meg Margarete az ambíciózusabb, céltudatosabb fél volt. 1935-ben házasodtak össze Rióban, majd Párizsba utaztak nászútra, amely végül több évvel tolódott ki, innentől kezdve ugyanis a német megszállásig a francia fővárosban éltek.
Menekülésük első napján közel 50 kilométert kerekeztek délre, Étampes városába, ahonnan még hallották a németek bombázásait. Másnap újabb 32 kilométert haladtak dél felé, és Acquebouille-ben kötöttek ki, ahol egy pajtában töltötték az éjszakát. Ezután Orléans-ba mentek, ahol még sikerült felszállniuk egy zsúfolt vonatra – az egyik utolsóra, amelyen eljuthattak egy szabadabb világba. Végül 11 nappal később, közel másfélezer kilométer megtétele után eljutottak Lisszabonba, ahol több hónapon át vártak arra, hogy az Atlanti-óceánon át partra szálljanak Brazíliában, hogy aztán végül New Yorkban kössenek ki.
Egy Grace Hogarth nevű barátjukat éppen ekkor vették fel gyermekkönyvszerkesztőnek a Houghton Mifflin nevű kiadóhoz. Ő volt az, aki a párral egy négy könyvre szóló szerződést kötött, pedig „bátorságot jelentett színes könyveket megjelentetni a szürke háborús világban” – idézte fel később Hogarth. A pár meséjének főszereplőjét eredetileg Fifinek hívták, ám George-ra keresztelték át.
Hans a menekülésükről napról napra, sőt, szinte óráról órára naplót vezetett, amelyet a University of Southern Mississippi őrzött meg. Ez volt az alapja Louise Borden a mese megjelenésének 75. évfordulójára újra kiadott kiadott, The Journey That Saved Curious George címen megjelenő könyvének. Ema Ryan Yamazaki dokumentumfilmet forgat a művésznevükön, Margret és H. A. Rey néven ismert pár történetéről, amelyet jövőre láthatnak majd az érdeklődők. A bizonyos tekintetben a szerzőkre hasonlító Curious George (szeret biciklizni, és a repülésről, vagyis a menekülésről álmodozik) történeteiről szóló könyvek már több mint 75 millió példányban keltek el világszerte.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
