Múlt-kor.hu

Az igazi femme fatale: a fél családját kiirtotta a „kuncogó nagyi”

Az igazi femme fatale: a fél családját kiirtotta a „kuncogó nagyi”

A legtöbb embernek, aki meghallja a femme fatale kifejezést, feltehetően egy film noir jut elsőre eszébe, ahol egy csinos nő vonzerejével csábítások és gyilkosságok kusza hálójába keveri bele a gyanútlan nyomozót. A végzet igazi asszonyai az esetek többségében azonban sokkal jobban hasonlítanak a szomszéd nénire. Ezt láthatjuk Nannie Doss története esetében is.

Rejtélyes halálesetek

A képek alapján találóan kuncogó nagyinak nevezett Nancy „Nannie” Hazel nem kevesebb, mint öt alkalommal házasodott, ám férjei közül mindössze egy élte túl a Nannie-vel folytatott viszonyát. Nancy mindössze 16 éves volt, amikor 1923-ban első férjéhez, Charley Braggshez hozzáment. A pár egy lengyártó üzemben ismerkedett meg egymással. A házasság azonban nem hozta meg Nannie számára a remélt romantikát, Charley édesanyja ugyanis azonnal hozzájuk költözött, és később sem volt hajlandó elhagyni a házaspár otthonát.

Nannie-nek első házasságából négy lánya született, miközben korábban alkalmi dohányzásai és alkoholfogyasztása mindennapossá váltak. 1927-ben a két középső lánya meghalt „ételmérgezésben”, és végül a pár elvált egymástól. Az idősebb lány, Melvina Charley-hoz került, Nannie pedig a csecsemőt vitte magával. Az egykori férj később azt állította, azért hagyta el Nannie-t, mert félt tőle. Feltehetően nem alaptalanul, a nő öt férje közül ugyanis ő az egyetlen, aki ezt el is mondhatta, mivel túlélte a kapcsolatot.

Nannie az alabamai Annistonban romantikus regényekkel igyekezett magányát orvosolni. Emellett rendszeresen böngészte a helyi újság „magányos szívek” rovatát, és gyakorta válaszolt is a hirdetésekre. Ily módon bukkant rá egy 23 éves gyári munkásra, Robert Franklin „Frank” Harrelsonra, akivel 1929-ben házasodott össze. Közben Melvina is Nannie-hez költözött, így a pár Nannie két, első házasságából származó lányát nevelgette együtt. Bár a feleség néhány hónap alatt rájött, hogy egy büntetett előéletű alkoholistához ment hozzá, 16 évig együtt maradtak.

Melvina 1943-ban adott életet első gyermekének, Robert Lee Haynes-nek, akit két évre rá egy második újszülött követett, aki azonban nem sokkal a szülést követően meghalt. Melvina elmondása szerint nagyon fáradt volt, és aludt, mialatt a kicsi meghalt, de megesküdött rá, hogy azt még látta, amint édesanyja egy kalaptűt szúr a kicsi koponyájába. Amikor Melvina megkérdezte a férjét és a húgát arról, mi történt, elmondták, hogy amikor Nannie közölte, hogy a gyerek meghalt, valóban egy tű volt a kezében. Az orvosok azonban nem tudták megállapítani a halál pontos okát.

Melvina és férje teljesen összetörtek, és elváltak egymástól. Melvina ezt követően egy katonával kezdett találkozgatni, aminek édesanyja finoman szólva sem örült. Ennek hangot is adott, és egy ilyen veszekedést követően, miközben Melvina nem volt otthon, a nagyanyjára bízott kis Robert is meghalt. A halált ismeretlen okból bekövetkezett fulladás okozta. Nannie néhány hónappal később felvette a fiúra kötött életbiztosításért járó 500 dollárt.

Az arzénmennyiség, amely 40 lónak is elég lett volna

1945-ben aztán, a japán kapituláció napján a férj, Frank különösen részegen tért haza egy ivászatból, és állítólag megerőszakolta Nannie-t. Másnap Nannie az általa gondozott rózsák között megtalálta elásva férje üvegét, amelyből kukoricawhiskey-jét itta. A feleség kiásta, és patkányméreggel töltötte meg az üveget, Frank pedig még aznap meghúzta annak tartalmát. Szörnyű kínok között halt meg.

Nannie nem adta fel. Szintén a „magányos szívek” hirdetései között talált rá következő férjére, Arlie Lanningre, akivel három nappal az első találkozás után össze is házasodott. Arlie nemcsak alkoholista volt, hanem a nőket is jobban szerette a Nannie által elvártnál, azt pedig láthattuk, hogy az asszony nehezen tűrte a nehézségeket. Hamarosan ez a férj is meghalt – a halál oka ezúttal szívelégtelenség volt –, de az észak-karolinai Lexington lakosai nem gyanakodtak, és a temetésen is igyekeztek támogatni Nannie-t. Az özvegynek nem volt elég a férje után kapott pénz, így egykori házukat is felgyújtotta – az örökös, Arlie lánytestvére így semmit sem kapott, Nannie azonban újabb biztosítási pénzhez jutott.

Nannie a negyedik férjével mindössze néhány hónapot követően végzett (ismét ismeretlen halálok): őt is megmérgezte. Végül 1953-ban az özvegy találkozott azzal a férfival, aki végül a vesztét okozta: Samuel Dosszal. A decens, templomjáró férfinak nem tetszett, hogy újdonsült felesége romantikus regényeket olvas szabadidejében. Nannie bosszúból 1953-ban arzénnal bolondította meg férje kedvenc ételét, az édesburgonya-pitét. A kórházban súlyos emésztőrendszeri fertőzést diagnosztizáltak. A kezelés után kiengedték, de még aznap este meghalt. Mivel Nannie nem szeretett volna tovább várni arra, hogy megkapja a férjére kötött két életbiztosításért járó pénzt, hatalmas mennyiségű arzénnal mérgezte meg. Ez már az orvosoknak is feltűnt, akik boncolást rendeltek el. A Doss szervezetében talált arzénmennyiség állítólag akár 40 lóval is végzett volna.

Nannie-t azonnal letartóztatták. Végül bevallotta négy férje, édesanyja, Dovie nevű lánytestvére, Robert nevű unokája, valamint egyik anyósa (Mrs. Lanning) meggyilkolását. Életfogytiglani börtönre ítélték. Békésen, leukémiában halt meg 1965-ben.

Magazin

Az igazi femme fatale: a fél családját kiirtotta a „kuncogó nagyi”

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. ősz: Kalandos középkor

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra