Múlt-kor.hu

„Az angol beteg” egy magyar származású törzset is felfedezett afrikai útjai során

„Az angol beteg” egy magyar származású törzset is felfedezett afrikai útjai során

2017. augusztus 22. 18:32 MTI

122 éve, 1895. augusztus 22-én született Almásy László Ede felfedező, Afrika-kutató. Kalandos élete ihlette Michael Ondaatje 1992-ben megjelent Az angol beteg című regényét, amelyből 1996-ban minden idők egyik legsikeresebb, kilenc Oscar-díjjal jutalmazott brit filmje készült.

Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria) született nemesi, bár nem grófi családban, magyar apától és olasz anyától. Apja nemzetközi hírű Belső-Ázsia-kutató volt, fiát azonban ekkor még az autók és a repülőgépek világa vonzotta. Angliában tanult, ott szerezte meg első pilótaengedélyét is. Az első világháború idején önkéntes pilótaként szolgált az osztrák-magyar légierőben és több kitüntetést kapott. Rendíthetetlen lojalistaként a háború után mindkét királypuccsnál ő volt a trónra sikertelenül visszatérni akaró IV. Károly sofőrje. A grófi cím ekkor ragadt rá, mert az exuralkodó következetesen így szólította.

A húszas években az osztrák Steyr autógyár szombathelyi képviselője lett, a márka megbízhatóságát úgy bizonyította, hogy a Nílus mentén egészen Szudánig vezette gépjárművét. A sivatag rabul ejtette, újra és újra visszatért, 1929-ben autóval járta végig az ősi Darb el-Arbain karavánutat. (A 12 ezer kilométeres úton filmezett is, a tekercsek néhány éve kerültek elő.) Feléledt felfedezői hajlama, főként a Líbiai-sivatag titkai foglalkoztatták, számos szakkönyvet olvasott, tudósokkal kötött ismeretséget. Az elsők között használta kutatásainál a repülőgépet, 1931-ben gépével Szíriában viharba került és lezuhant, de megúszta a balesetet.

A következő évben angol tudósokkal indult a Nílustól nyugatra fekvő Zarzura oázis keresésére, a gépkocsik és repülőgépek összehangolt használatával a három völgyből kettőt meg is találtak. Az expedíció pénzügyi támogatója azonban meghalt és a két völgyet Almásy korábbi társa, akkor már ellenfele térképezte fel. Legközelebb egyedül vágott neki az útnak és egy öreg bennszülött leírása alapján rábukkant a harmadik völgyben található legendás oázisra.

Felfedezését még ma is vitatják, az viszont valóban tudományos szenzáció volt, amikor a délnyugat-egyiptomi sivatagban prehisztorikus sziklarajzokat talált és fontos geomorfológiai kutatásokat végzett. 1935-ben eljutott az Egyiptom déli határvidékén élő magyarábokhoz, a 16. században a törökök által elhurcolt magyarok leszármazottaihoz. A következő években Leo Frobenius német etnológusnak, a kulturális morfológia megteremtőjének társaságában több expedíciót vezetett, hatalmas területeket térképezett fel. Almásynak, vagy ahogy a beduinok nevezték, Abu Ramlának (A homok atyja) arra is jutott ideje, hogy megszervezze a vitorlázó repülést Egyiptomban és több könyvet írjon útjairól.

A második világháború kitörésekor a briteket és az olaszokat is megkereste, de mindkét fél a másik kémjének vélte, ezért haza kellett térnie. Tartalékos tisztként vették számba, de a német Wehrmacht igényt tartott tapasztalataira, helyismeretére, századosi rangban Rommel Afrika-hadtestéhez került. Az úgynevezett Brandenburg-hadosztály, a külföldi katonai titkosszolgálat tagja lett, amely az ellenséges vonalak mögött hajtott végre szabotázsakciókat. Több titkos akcióban vett részt, ő próbálta például a németbarát al-Mizri pasát Berlinbe juttatni, de nem járt sikerrel. A legkalandosabb küldetésben saját térképvázlatai alapján 4200 kilométeres úton vitt Líbiából két német ügynököt autóval Egyiptomba, amiért megkapta a vaskeresztet és őrnaggyá léptették elő. Az Afrikakorps veresége után hazatért és Rommel seregében Líbiában (1943) címmel könyvet írt háborús élményeiről. Később erre hivatkozva vádolták meg.

A háború végén állítólag ismét felajánlotta szolgálatait a brit hírszerzésnek, megint hiába. Itthon háborús bűnösként kellett a népbíróság elé állnia, de a tárgyalás során kiderült, hogy a vád alapjául szolgáló könyvet sem a védő, sem az ügyész nem olvasta, mert a szovjet hatóságok betiltották. Germanus Gyula a védelem tanújaként érvelt mellette, de többet nyomot a latban a híres orientalista egykori diákjának, Rákosi Mátyásnak az utasítása. Almásyt végül felmentették, de mivel a szovjet titkosszolgálat egyre élénkebben érdeklődött utána, jobbnak látta elhagyni az országot.

Ausztria brit megszállás alatti részében telepedett le, majd 1947-ben visszatért Egyiptomba. Repülőleckéket adott, vadászatokat vezetett, 1949-ben harmadmagával - távolsági rekordot felállítva - Párizsból Kairóba vontatott egy vitorlázó repülőgépet. Élete utolsó éveiben Faruk király támogatásával egy sivatagkutató intézet létrehozásán fáradozott, de az igazgatói tisztséget már nem foglalhatta el: 1951. március 22-én Salzburgban belehalt egy korábban szerzett fertőzésbe. Sírkövén arabul „A homok atyja”, németül a „Pilóta, Szahara-kutató, a Zarzula oázis felfedezője” szavak olvashatók.

Kalandos élete ihlette Michael Ondaatje 1992-ben megjelent Az angol beteg című regényét, amelyből 1996-ban minden idők egyik legsikeresebb, kilenc Oscar-díjjal jutalmazott brit filmje készült. Az alkotók felhasználták ugyan Almásy nevét és a sivatag világát, de a legkevésbé sem törekedtek a hitelességre. Ezt már csak azért sem tehették, mert Almásy a film főhősével ellentétben nem táplálhatott romantikus érzelmeket a csapdába esett angol szépség iránt, mert homoszexuális volt. A film kapcsán megnőtt az érdeklődés az ellentmondásos megítélésű, kalandos sorsú felfedező iránt. A róla megjelent könyvek megerősítették, hogy nem volt meggyőződéses nácibarát, csak konzervatív királypárti. A Szahara utolsó fehér foltjait eltüntető utazóról magyar nyelven is jelent meg monográfia és 2012-ben kiállítás nyílt életéről az ausztriai Kismartonban (Eisenstadt).

„Az angol beteg” egy magyar származású törzset is felfedezett afrikai útjai során

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra