Múlt-kor.hu

Autodidakta módon lett „minden idők legnagyobb magyar gitárosa” Radics Béla

Autodidakta módon lett „minden idők legnagyobb magyar gitárosa” Radics Béla

Autodidakta módon lett „minden idők legnagyobb magyar gitárosa” Radics Béla

72 éve, 1946. február 6-án született Radics Béla, sokak szerint minden idők legjobb magyar gitárosa, a hazai rockzene hajnalának egyik nagy ikonja. Népszerűségére jellemző, hogy volt, amikor a koncerteken a „Bélát a pártba, a Taurust a kormányba” jelszavakat skandálta a tömeg.

Budapesten született, szakmunkásképző iskolában dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt járt dolgozni a hajógyárba, a katonaságot kamaszkori szívideg-gyulladása következtében megúszta. Egy tévéműsorban hallotta Bill Haley Rock Around the Clock című számát és elhatározta, hogy megtanul gitározni. Összespórolta a hangszer árát, még egy tanárhoz is elment, ott azonban a „Rock and rollt ne játsszanak, nem is tanítok” felirat fogadta. Magától, magnóról lehallgatva tanulta a számokat, rengeteget gyakorolt. Először munkahelye, a Magyar Acélárugyár bigbandjében játszott, majd 1964-ben csatlakozott az akkor már ismert Atlantis együtteshez. Mivel egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a kétműszakos munkát a fellépésekkel, felmondott. A muzsikust a zenén kívül sok minden érdekelte, rengeteget olvasott.

Az Atlantis jó megélhetést kínált, járták az országot, 1965 nyarán négyszámos lemezük is megjelent. Radics Béla azonban a maga útját akarta járni, önálló zenekart alapított. Első kísérlete nem volt hosszú életű, visszament az Atlantisba, majd rövid ideig a Pannónia és a Sankó zenekarban pengette a gitárt. Akkoriban fedezte fel magának a bluest. 1968 tavaszán létrehozta a Sakk-Matt együttest, amelynek egyre gyarapodó közönsége őrjöngve figyelte, ahogy R. B. Kapitány keze futkározott a gitárnyakon a Cream-nótákban, ahogy foggal pengetett a Hendrix-számokban. Visszaemlékezése szerint 1969 olyan volt, mint egy szép álom, az együttes sikert sikerre halmozott, csaknem 30 ezres tömeg előtt játszott a Tabánban. Az év vége felé csatlakozott hozzájuk énekesnek Demjén Ferenc, de a sajtó, a rádió, a hanglemezgyár nem akart tudomást venni róluk. A csapatban az ellentétek a szakításig éleződtek, ezután alapította meg Radics Béla a szintén rhythm and bluest játszó Tűzkerék együttest, de az a banda sem volt hosszú életű.

A gitáros 1972-ben elfogadta az első magyar hard rock supergroup, a Taurus ajánlatát, ahol a Metróból érkező Brunner Győző dobossal, a Neotonból átigazoló Som Lajos basszusgitárossal és Balázs Fecó billentyűssel játszott együtt. Ilyen erejű zenét magyar előadóktól addig nemigen lehetett hallani, május 1-jei bemutatkozásuk a magyar rockzene legendás pillanata lett. Abban az évben hatalmas sikert arattak a Kisstadionban, a Free együttes előtt léptek fel és egy dunai hajón játszottak rendszeresen, ahol az indulás előtt a rakparton és a Belvárosban „Bélát a pártba, a Taurust a kormányba” jelszavakat skandálta a tömeg.

Ez már sok volt a kultúrpolitika irányítóinak: az együttes nem készíthetett nagylemezt, mindössze két kislemezük jelenhetett meg, rajta Radics legismertebb szerzeményével, a Zöld csillaggal. A Som Lajos helyére lépő Zoránnal próbálták "szelídíteni" az együttest, de ez már előrevetítette a közelgő véget. Hiába volt kész egy nagylemezre való anyag, az együttes szétszéledt, hárman közülük Nyugatra mentek bárzenésznek. A Taurus 1973-as feloszlása után Radics Béla megcsömörlött, visszahúzódott a nyilvánosságtól. Addig napi 10-12 órát gitározott, de ezután a falra akasztotta legendás Gibsonját, legtöbbet az angyalföldi kocsmákban lehetett látni. Zenélt még az Alligátor együttessel (1973), a Nevadával (1974), 1975-ben újraélesztette a Tűzkereket, 1977-ben a Budai Ifjúsági Parkban egy nosztalgia koncerten ismét tízezer ember előtt játszhatott. 1978-ban a tévében is felléphetett, de egyre jobban befelé fordult, az alkohol rabja lett.

1982 májusában, már nagyon rossz állapotban még fellépett a Budai Ifjúsági Parkban, majd október 18-án meghalt, 36 éves volt. A Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírkövének árát rockzenészek gyűjtötték össze. Sírfelirata így szól: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!” Emlékére egykori angyalföldi lakóházán táblát helyeztek el, 2005 októberében Kovács Károly róla készített szobrát is felavatták a XIII. kerületi Gyöngyösi utcában. Az elmúlt években CD-n több archív felvétele jelent meg, életéről, munkásságáról három könyvet is kiadtak, 2013-ban utcát neveztek el róla Angyalföldön.

Autodidakta módon lett „minden idők legnagyobb magyar gitárosa” Radics Béla

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. tél: Hitler elfeledett szövetségesei

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Főszerkesztő-helyettes: Ács Tibor Adrián
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Báló Edina, Czókos Gergő, Hajdu T. Tibor, Lados Tamás

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra