Árnyékszéken trónolt a szlovén Robin Hood, amikor a katapult lövedéke eltalálta

2018. július 5. 18:24 Múlt-kor

Amikor Erazem Lueger megölte Poppenheim marsallt, tudta, hogy menekülőre kell fognia. Az áldozata a birodalmi hadsereg vezetője volt, ami egyet jelentett: a Habsburg császár amint tudomást szerez a történtekről, vérdíjat tűz a fejére. A bécsi parancsnok megsértette Erazem halott barátja, Andrej Baumkircher becsületét, ezt megtorolván viszont a lovag élete is veszélyben forgott. Megsarkantyúzta lovát, és a hegyek felé vette az irányt, melyek sziklái közt szilárdan magasodott az ódon kővár.

A legenda szerint legalábbis így kezdődik a szlovén lovag izgalmas története, amely híressé tette annak színhelyét, Predjama várát is. A középkori erőd a szlovén karszthegységben található, a kanyargós út után egy regényes völgyben tárul a szemünk elé. De aki a hegy tetején álló, mesebeli kastélyra számít, az téved: az épület egy masszív erőd, amelyet a völgyet szegélyező legmagasabb, sziklás, számos hatalmas barlangtól tátongó szakadékos hegyoldal belsejébe építettek.

Ma már könnyed sétány vezet a várkapuhoz – amely az egyetlen külső bejárat –, de egy pár száz évvel ezelőtt az ide érkező idegen behatolók számára szinte megközelíthetetlen volt. Ha mégis sikerült a kapuhoz jutniuk, a védők az igen praktikus öntőrésen át a forró olajat vagy szurkot egyenesen a támadókra borították. Ha ennek ellenére is sikerült behatolniuk, a vár lakói biztosítva voltak egy belső várral is, amely már a hegy belsejében húzódó hatalmas barlangban kapott helyet. Ennek bejáratát a külső kastélyépület legfelső szintjéről nyíló csapóajtón át lehetett elérni, amely alatt bizony mély szakadék tátongott.

Ezek fényében érthető, hogy Erazem lovag miért a Predjama-várban keresett menedéket III. Frigyes haragja elől. Az erőd valósággal bevehetetlen volt, nedves falai nem a kényelemnek, hanem az abszolút biztonságnak voltak szentelve. Erazem ide rejtőzve rablótámadásokba kezdett, melyek célpontjai a Triesztet és Bécset összekötő kereskedelmi útvonalon áthaladó karavánok voltak. Az I. Mátyás magyar királlyal szövetkezve Habsburg fennhatóság alatt álló birtokokat és településeket is kifosztott. A lázadó lovag partizánakcióit megelégelve a német-római császár megparancsolta Trieszt helytartójának, Andrej Ravbarnak, hogy fogja el és végezze ki Erazem Luegert.

A Habsburg csapatok Predjama várához érkezve lehetetlen ostrom elé néztek. Mivel bármiféle nyílt támadás értelmetlen lett volna, a kiéheztetést választották. De Predjama ellen ez a taktika is eredménytelennek bizonyult. Az ostromló hadak több, mint egy évig táboroztak tehetetlenül a kastély alatti völgyben, és démoni erőkről szóló hátborzongató történetek kezdtek szárnyra kapni, amelyekkel a védők életben maradását magyarázták. Muníció ugyanis csak a vár egyetlen bejáratán át érkezhetett, a főkapun, amelyet azonban az ellenséges erők ellenőriztek. Egyetlen lélek sem járt át rajta, se ki, se be.

Kevésbé misztikus, de legalább olyan izgalmas, ha transzcendens erők segítsége helyett a természet csodáiban keressük a választ. Az igazság ugyanis az, hogy az ostromlók nem is sejtették, hogy máshonnan is be lehet jutni a várba. A hegy gyomrából – amelynek kezdeti szakasza a belső várat képezte – nyíló barlangjárat a hegy tetejére vezet. Ezen keresztül könnyedén és észrevétlenül szállíthattak ellátmányt a várnépnek a hegy túloldalán fekvő Vipava nevű faluból. A történet szerint annyi cseresznye termett abban az évben, hogy Erazem és a várvédők a gyümölccsel dobálták az ostromló katonákat.

Az ivóvízzel sem volt gondjuk, hiszen az erőd egy karszthegy oldalába épült, amely természeti adottságainál fogva állandó tiszta vizet biztosított számukra. A friss forrásvizet egy csatornán keresztül vezették a várba, amely a barlangban lévő hegyi kútban gyűlt. Ez taktikai szempontból is fontos volt, hiszen a támadók megmérgezhették a völgyben folyó patak vizét.

A cseresznyedobáláson jót mókázhattak a vár lakói, de a történelem fintora, hogy mégis Frigyes nevetett a végén. Az osztrák katonák ugyanis lefizettek egy szolgát, hogy árulja el az urát, Erazemet. A hitszegő a támadók tudomására hozta, hogy katonailag a vár leggyengébb pontja nem más, mint az illemhely: a szűkös helyiség a vár legfelső szintjén, a külső falból kiugorva helyezkedett el. Mivel a középkorban még nem gondoskodtak szennycsatornázásról, az árnyékszék alatt csupán tátongó mélység volt.

Az illemhely falai viszont nem voltak olyan erősek és vastagok, mint a vár többi részén. Amikor Erazem elfoglalta „kimagasló” trónját, az áruló szolga gyertyalánggal jelzett az egyik ablakból az ostromlóknak. Ők katapulttal vették célba a várfalon lévő illemhelyet, és azonnal eltalálták. Erazem lovagot dicstelenül, letolt nadrággal érte a végzete.

De a szlovén Robin Hoodként is emlegetett lovag mégis szép búcsút kapott. A völgyben ma is álló templom mellett helyezték örök nyugalomra, sírhelyére pedig gyászoló szerelme egy platánfát ültetett, mely máig őrzi a leghíresebb szlovén lovag és vára legendáját.