Múlt-kor.hu

A spanyol tengerész, akiből maja harcos lett

A spanyol tengerész, akiből maja harcos lett

2019. április 2. 08:44 Múlt-kor

Gonzalo Guerrerót sokféle néven ismeri a történelem: Gonzalo Marinero, Gonzalo de Aroca, és Gonzalo de Aroza alakban is találkozni vele. Bár homály fedi, hogy ezek közül melyik lehetett a valódi, a sok név voltaképpen illő is, hiszen mondhatni, a férfi több életet is élt – volt katona, tengerész, rabszolga, fejedelem, és az amerikai kontinens első mesztic (kevert őslakos és európai származású) lakóinak apja is.

Guerrero spanyol volt, a források szerint a Huelva tartománybeli Palos de la Fronterában született valamikor 1470 körül. Már ifjúként katonának állt, és tagja volt annak a hadseregnek, amely 1492-re kiűzte a mórokat az Ibériai-félszigetről, véget vetve a több évszázados megszállásnak. Az ezután történtekről azonban már jóval kevésbé pontos adatok vannak.

Egyes források szerint a katonáskodást követően Kolumbusz Kristóf legénységének tagjaként hajózott a felfedező első tengerentúli útján, a La Niña fedélzetén, más leírások szerint azonban Gonzalo Fendández de la Córdobával tartott Itáliába, ahol a spanyol nemes Nápoly alkirálya is lett a 16. század elején. 1510-ben aztán Vasco Núñez de Balboa konkvisztádorral tartott az Újvilágba, egy rabszolgákat szállító hajón.

Egy dolog bizonyos: 1511-ben egy hatalmas viharban hajótörést szenvedett, és a mindössze 20 túlélő egyikeként egy apró csónakban, víz és élelem nélkül ért partot a Yucatán-félszigeten. Itt azonnal foglyul ejtették a csoportot a helyi maja törzs tagjai, akik több embert feláldoztak és megettek, míg a többieket – köztük Guerrerót – ketrecekbe zárták, hogy felhizlalják őket. Mivel etették őket, hamar visszanyerték erejüket, és sikerült megszökniük, és más törzsek területére jutniuk. Itt már nem fenyegette őket a kannibalizmus réme, azonban a rendkívül nehéz munkába sorra haltak bele a foglyok.

Néhány év után Guerrero és mindössze egyetlen társa volt már csak életben. A másik férfi, Gerónimo de Aguilar ragaszkodott spanyol és keresztény identitásához, Guerrero azonban valósággal belevetette magát a maja kultúrába, aminek köszönhetően egyre több szabadságot biztosítottak neki – már vadászatokra és hadjáratokra is az őt befogadókkal tartott. Idővel annyira megtanultak bízni benne a törzs tagjai, hogy szabaddá nyilvánították, és egyenrangú félként kezelték. Harci tudása felkeltette a főnök, Nachan Can figyelmét is, akinek lányát, Zazil Hát feleségül is vette. A források szerint három gyermekük született, és nagy valószínűséggel ők voltak az első meszticek.

Amikor 1519-ben Hernán Cortés megérkezett a ma Mexikóhoz tartozó Cozumel szigetére Kubából, hallott a helyiektől a két túlélő spanyol fogolyról, és eldöntötte, ki fogja szabadítani őket. Rövidesen megtalálta Gerónimo de Aguilart, és maga mellé fogadta tolmácsként, majd Gonzalo Guerrero nyomába eredtek

Amikor Cortés felajánlotta Guerrerónak, hogy visszaviszi Spanyolországba, a férfi nemet mondott: nem volt hajlandó elhagyni választott népét. Állítólag így szólt Cortéshez: „Maja nőt vettem feleségül, van három gyermekem, főnök és kapitány vagyok, átvettem az ő szokásaikat a tetoválásaimmal, átszúrt füleimmel és arcom sebhelyeivel. Az én helyem itt van.”

Gonzalo Guerrero húsz évet töltött a maják közt, velük élt és harcolt, és magas rangú, köztiszteletben álló személynek számított köztük. A források arról írnak, hogy 1536. augusztus 14-én a mai Honduras területén a maják ellen küzdő spanyolok egy csata után az ellenséges halottak között meglepetésükre egy szakállas, tetovált férfit is találtak, aki meglehetősen spanyol arcvonásokkal bírt. Minden valószínűség szerint Guerrero volt az, aki új népét védelmezve esett el a csatamezőn.

A spanyol tengerész, akiből maja harcos lett

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. nyár: Őrült uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra