Múlt-kor.hu

A nem is annyira vad nyugat – hét kevéssé ismert tény az amerikai telepesek életéről

A nem is annyira vad nyugat – hét kevéssé ismert tény az amerikai telepesek életéről

Sem az aranyárban mért víz, sem a dugóban araszoló szekérkaraván, de a prériken szabadon grasszáló tevék látványa sem tartozik az amerikai vadnyugatról élő kép ismert elemei közé. A westernfilmek által táplált legendákkal szemben az amerikai telepesek élete a valóságban ha könnyebb nem is, de legalább sokkal kevésbé volt erőszakos.

Szagos cowboyok

Az indiánok számára az európai emberek sok tekintetben rendkívül furcsának tűnhettek, de valószínűleg leginkább a tisztálkodáshoz való viszonyuk hökkenthette meg őket. Szemben ugyanis az őslakosokkal – akik könnyed ruhákat viseltek és rendszeresen mosakodtak, a prériket meghódító cowboyok vastag és hosszú ujjú öltözéket viseltek a tűző napon is. Mindez kiegészítve azzal, hogy ekkoriban még a rendszeres mosakodás sem terjedt el az európai kultúrkörben, könnyen belátható, hogy mennyire orrfacsaró élmény lehetett egy-egy cowboyjal való találkozás.

A víz aranyat ért

Az észak-amerikai pusztaság teljesen ismeretlen terep volt a nyugat felé nyomuló telepesek számára, akik így napról napra kénytelenek voltak a túlélésükért harcolni a környezeti viszonyokkal szemben. A legveszélyesebb ellenfél pedig az ivóvízhiány okozta folyamatos szomj volt. Élelmes vállalkozók ezért hatalmas tartályokból árulták a vizet, amelynek könyörtelenül meg is kérték az árát: Az ember szerencsésnek mondhatta magát, ha egy pohár vízért csak 1 dollárt kellett kifizetnie, hiszen bizonyos vidékeken 5, sőt, akár 100 dollárt is elkérhettek a vízárusok. És, hogy mit is jelentett a korban egy ilyen összeg, azt talán jól mutatja, hogy ezzel párhuzamosan 1 kg hús ára mindössze 2 cent volt.

Közlekedési dugók a prérin

Ha egy vadnyugaton utazó családra vagy egy kereskedőre gondolunk, akkor valószínűleg egy, a hatalmas semmi közepén haladó apró szekér képe sejlik fel a szemünk előtt – és nem is tévedhetnénk nagyobbat. Az új területek benépesítésére induló telepesek általában több százas karavánokban haladtak, egymás után, libasorban, minthogy a közlekedésre alkalmas szűk ösvényeken legfeljebb kettő szekér fért el egymás mellett. A lassan haladó kocsik hosszú sora pedig olyan hatalmas port vert fel, hogy az szinte teljesen eltakarta a napfényt a hátrébb haladók szeme elől. Nem véletlen hát, hogy a legtöbb szekér eszköztárában megtalálható volt egy pár védőszemüveg, amely megvédte az emberek látását a „vadnyugati szmogban”.

Tevék a vadnyugaton

Az amerikai történelem egy kevéssé ismert epizódja a tevék elterjedése a vadnyugaton. Az amerikai hatóságok a 19. század első felében ismerték fel, hogy a sivatagi teherhordó állatok kiválóan tudnak alkalmazkodni a prérik viszonyaihoz is. Ennek megfelelően 1843-ban 66 egészséges tevét vásároltak Egyiptomból és Marokkóból, majd hamarosan felállították az első amerikai tevés hadtestet is. A vállalkozás hatalmas siker volt és az állatok gyorsan elszaporodtak új otthonukban. Az amerikai polgárháború évei azonban megtörték ezt az eredményes fejlődést, minthogy a tevék többsége ekkoriban vagy elpusztult vagy elkóborolt a vadonban. Néhányat ugyan később újra befogtak és cirkuszokban mutogatták, de az afrikai állatok karrierje alig egy évszázadosra nyúlt az amerikai kontinensen: Utoljára 1941-ben, Texasban láttak vadon élő tevét az Egyesült Államokban.

A cowboykalap hamis legendája

A western filmek állandó tartozéka a cowboyok széles karimájú kalapja, amelyet manapság leginkább a rodeókon láthatunk. A valóságban az amerikai cowboyok ruházata a célszerűséget szolgálta és csak nagyon kevesen viselték ezeket a látványos ruhadarabokat. Fejfedőként általában egy sokkal egyszerűbb kalapot hordtak.

A békés nyugat

A western filmek másik nagy ferdítése az újonnan benépesített területek kegyetlen és véres világa volt. A halálos pisztolypárbajok és a tömeges akasztások szerencsére csak az utókor fantáziájában határozták meg a vadnyugati emberek életét. A valóságban a gyilkosságok és erőszakos bűncselekmények száma jóval alacsonyabb volt ezeken a területeken, mint az Egyesült Államok „már civilizált” részein.

Barátságos indiánok

Az bennszülöttekkel való folyamatos küzdelem is sokkal inkább legenda, mintsem valóság. Az indián törzsek alapvetően békés közösségek voltak, akik kereskedtek és együttműködtek a telepesekkel, sőt számos esetben segítették is őket a nehéz természeti viszonyok között. A filmekben gyakran látható vadnyugati „szekérvárak” elsődleges célja nem is a támadóktól való védekezés volt, hanem sokkal inkább az, hogy az állatok ne kóboroljanak el az esti pihenők során.

A nem is annyira vad nyugat – hét kevéssé ismert tény az amerikai telepesek életéről

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. nyár: Páratlan párok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra