„A levágott kislábujj 5 shilling” – hogyan büntették az erőszakot a középkori Angliában?
2018. január 30. 14:31
Ahogy az első Árpád-kori magyar törvényekből is jól látszik, a középkorban előszeretettel alkalmazták a „szemet szemért” elvet különféle erőszakos cselekedetek büntetése során. A legtöbb ember azonban érthető módon nem rajongott a gondolatért, hogy megváljon valamely testrészétől, így érthető, hogy a gyakorlatban sokszor valamiféle anyagi kompenzációval „tették jóvá” bűneiket. A 9. században élt legendás angolszász király, Nagy Alfréd törvényeiből pedig egészen részletesen megismerhetjük az egyes testrészek középkori értékét.
Nagy Alfréd uralkodására (871–899) leginkább azért emlékezik az utókor, mert ő volt az, aki hosszú idő után először szállt szembe eredményesen a Brit-szigeteket ekkor már évszázadok óta fosztogató és jelentős területeit megszállva tartó vikingekkel. Hadvezéri és diplomáciai érdemei mellett kormányzati tevékenysége is jelentős volt. 893-ban az ő utasítására gyűjtötték össze, majd szerkesztették egyetlen törvénykönyvbe az angolszászok korábbi törvényeit.
Alfréd király törvénykönyve (The Dooms of King Alfred) többek között részletesen szabályozta azt is, hogy milyen büntetés jár a különféle testi sértések elkövetőinek. Ilyesfajta szabályozásokra igen nagy szükség volt, hiszen ezek híján akár egy egyszerű verekedés is gyilkosságok sorával járó, családok közti vérbosszúkhoz vezethetett volna. Egy gyilkosság törvényi szabályozása nem is volt bonyolult. Hasonlóan más országokhoz az emberölésért Alfréd törvényei is egy igen magas vérdíjat írtak elő, amelyet az elkövetőnek kellett megfizetnie az áldozat családjának.
Bonyolódtak azonban a dolgok, ha a sértett túlélte a támadást. Ekkor az elkövető által fizetendő büntetés pontos összegét különféle szempontok alapján határozták meg. Így például Alfréd törvényei jobban büntettek egy súlyosabb sebesülést, mint egy könnyebben gyógyulót: „Ha a bőrt átszúrják a térd alatt, a kártérítés legyen 12 shilling, ha azonban a csont tört el a térd alatt, akkor a sértett kapjon 30 shillinget.”
Az összeget befolyásolhatta továbbá az is, hogy milyen következményekkel járt a sebesülés az áldozat külső megjelenésére nézve: „Ha a haj alatt keletkezik egy hüvelyknyi seb, akkor 1 shilling adassék kárpótlásul. Ha azonban nem fedi a haj a sebet, 2 shilling legyen a kárpótlás.”
Alfréd törvényei fejtől kezdve, lefelé haladva valamennyi testrész árát tartalmazzák. Ezek „ára” leginkább attól függött, hogy az emberek milyen mértékben támaszkodtak rájuk mindennapi életük során. Eme szempont alapján még az egyes ujjakhoz is különböző értéket rendeltek. A hüvelykujj 30, a mutató 15, a középső 12, a gyűrűs 17, a kisujj pedig 9 shilling volt. A gyűrűsujj értéke valószínűleg azért haladta meg a munkában sokkal inkább használt mutatóujj és középső ujj árát, mert a korabeli angol társadalomban igen nagy szerepe volt az ajándékozásnak, így a gyűrű viselésének is. Még a lábujjak is önálló értékkel bírtak, így a nagylábujj 20 shillingbe, míg a kislábujj mindössze 5 shillingbe került. Érdekesség, hogy a kezek esetében a köröm letörése is kártérítést vont maga után, a lábkörmöket azonban már nem védték a törvények.
Alfréd rendelkezései figyelembe vették azt is, hogy milyen hosszú távú következménnyel járt az adott sérülés. Így ha valakinek levágták a fülét, annak 30 shilling járt, ha azonban a hallását is elvesztette, az összeg megduplázódott. Ha valakinek elvágták az Achilles-ínát, akkor 30 shillingre számíthatott, ha maradandó volt a sérülés, ha azonban volt remény a gyógyulásra, úgy csak 12 shillinget kapott kézhez. Ha valaki szemsérülés miatt egyik szemére megvakult, akkor 66 shilling járt neki, de ha az adott szem „a fejében maradt” úgy a kártérítés összege csökkent valamennyivel. Ennek oka talán az lehetett, hogy a szem elvesztése a vakságon túl a külső megjelenését is rontotta a sértettnek.
A legsúlyosabb büntetéseket az olyan sebesülésekért szabták ki, amelyek teljesen munkaképtelenné tették az áldozatot. Így például egy kar levágása a könyék fölött 80 shillingbe került és ugyanennyit szabtak ki a váll megsebesítéséért is. Ugyanez az összeg járt annak „akinek nemi szerveit olyan súlyosan megsebesítették, hogy nem tud már gyermeket nemzeni.” Utódok hiányában ugyanis az emberek segítség nélkül maradhattak öregkorukra.
A kártérítést szabályozó törvények végén találjuk a legnagyobb büntetést, ami a bénulást okozó sebekért járt: „Ha valaki elszakítja egy másik nyakának ínjait, és az a sebesülés miatt nem bír már fölöttük hatalommal, de mégis tovább él, akkor a sértett kapjon 100 shilling kártérítést, hacsak a witan (tanács) egy nagyobb és igazságosabb kártérítés mellett nem határoz.” Ez esetben tehát Alfréd törvényei már csak az alsó határt szabták meg, a tényleges összeget mindig az adott szituációnak megfelelően állapíthatták meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
