A lepra gyógymódját kereső ápolónő botrányok övezte útja a szibériai ismeretlenbe
2017. május 31. 08:24
Dicsőséges hazatérés és keserű bukás
Marsden gondosan feljegyezte a látottakat és begyűjtötte az állítólagos gyógynövényt is, majd elindult hazafelé. Összesen 11 hónap után érkezett vissza Moszkvába, ahol a cári család ünnepelt hősként fogadta. Az angol újságok versenyeztek érte, míg a Brit Királyi Földrajztudományi Társaság tagjai közé választotta, amely a korban nők számára csak nagyon ritkán adatott meg. Naplóját kiadta és kampányt indított a szibériai leprások megsegítésére.
Gyorsan jött hírneve azonban nem tartott sokáig, életét – és törekvéseit – hamarosan botrányok sora árnyékolta be. Marsden korábban viszonyt folytatott egy idősebb asszonnyal, egy bizonyos Ellen Hewettel, akivel beutazták Európát. Kapcsolatuk azonban Marsden részéről nem őszinte érzelmeken, hanem sokkal inkább anyagi érdekeken alapult, Hewett vagyona nélkül ugyanis Marsden nem engedhette volna meg magának világjáró életmódját. Amikor Hewett ráébredt, hogy Marsden kihasználja őt, szakított fiatal barátnőjével és bosszút esküdött ellene.
Hewett minden információt összegyűjtött, amivel kompromittálni tudta Marsdent, akinek gyakran felelőtlen élete meglehetősen sok alapanyagot nyújtott ehhez. Előfordult például, hogy eladta egy barátja bútorait, de az értük kapott pénzt sosem adta vissza. Egy másik esetben két biztosítást is kötött, mielőtt egy rejtélyes „baleset” hónapokra megakadályozta őt abban, hogy továbbra is ápolóként dolgozzon. Hewett pedig nem volt rest mindezen stikliket a nyilvánosság elé tárni és többek között azzal is megvádolni Marsdent, hogy a leprások számára szervezett pénzgyűjtése is csak egy jól álcázott szélhámosság, amely a saját gazdagodását szolgálja.
A vádaskodás felkeltette egy amerikai írónő, Isabel Hapgood figyelmét is, aki – bár máig nem tudni pontosan miért – ugyancsak valóságos leszámolást indított Marsden ellen. Hat éven keresztül minden követ megmozgatott, hogy megcáfolja az ápolónő szibériai útjáról készült beszámoló elemeit. Törekvéseit csak segítette, hogy Marsden nem volt hajlandó átadni az általa hazahozott gyógynövényt az azt követelő tekintélyes Chemist and Druggist’s tudományos folyóirat kutatói számára. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy amit Sosnovka mellett talált, az valójában egy kutcsutka nevű növény volt, amelynek gyógyító hatását már korábban cáfolták európai és orosz tudósok is, és pusztán a néphagyomány szerint orvosolta a leprát.
A botrányok hatására Marsden támogatói sorra vonták vissza adományaikat és miután fény derült a felfedezőnő leszbikus mivoltára, teljesen kiszorult az angol társadalmi életből. Elévülhetetlen érdemeket szerzett azonban abban, hogy ráirányította a társadalom figyelmét a leprások szenvedéseire, szibériai útját pedig az érintettek sosem feledték. Oroszországban egy hatalmas gyémántot neveztek el utána, míg Sosnovka városában – ahol 2014 óta szobra is áll – egy múzeum őrzi emlékét. Vállalkozásának legkorrektebb értékelését talán pont kutatótársai adták a hazahozott gyógynövény hatását kétségbe vonó Chemist and Druggist’s cikkében: „A tény, hogy az expedíció túlzott várakozásokkal indult és végül nem hozott orvosi eredményt, nem ad jogot arra, hogy bárki is kétségbe vonja Marsden bátorságát és kitartását.”
Támogasd a 
szerkesztőségét!
