A Karib-tenger kalóznője, aki úgy harcolt, hogy bármely férfi elbújhatott mellette

2017. november 3. 15:04

A 18. század fordulóján élt kalózokról viszonylag kevés forrás áll az utókor rendelkezésére. A legtöbb információt egy bizonyos Charles Johnson kapitány A leghírhedtebb kalózok története című 1724-ben megjelent munkájából ismerjük, amely azonban távolról sem tekinthető hiteles történeti munkának, lévén még a szerző pontos kilétét is homály fedi (egyesek szerint a könyvet Daniel Defoe írta álnéven). Mindazonáltal ez az egyetlen olyan munka, amely bármiféle információt kínál számunkra Anne Bonny – és számos „kollégájának” korai életéről.

Eszerint a lány valamikor 1700 táján született az írországi Cork városában egy gazdag ügyvéd és egy egyszerű cseléd gyermekeként. Szülei kapcsolata nagy botrányt szült, ezért édesapja úgy döntött, hogy Amerikába költözik családjával. A mai Dél-Karolina államban található Charleston városában telepedtek le, ahol Anne édesanyja hamarosan meghalt. A fiatal lány gyakran keveredett galibába, és bár nem okozott gondot számára, hogy megvédje magát (egy alkalommal teljesen összevert egy őt megerőszakolni akaró férfit), apja nagy sajnálatára nem vált a környék legkeresettebb hajadonává.

Gazdag kérők helyett egy egyszerű matrózba szeretett bele és miután titokban összeházasodtak, apja kitagadta őt. Anne és férje, James a Bahama-szigetekre utazott, ahol Nassau városában éltek meglehetősen szegény körülmények között. James leginkább azzal tartotta fenn magát, hogy besúgóként segítette a hatóságokat kalózok nyomára bukkanni. Eme tevékenysége miatt Anne hamarosan kiábrándult férjéből és rövidesen el is váltak egymástól.

A nagy fordulat Anne életében 1718-19 környékén következett be, amikor megismerkedett John Rackham-el, avagy ismertebb nevén Calico Jack-el, a hírhedt kalózkapitánnyal. Kettejüknek egy közös gyermeke is született Kubában, akinek további sorsa azonban teljesen ismeretlen. Anne ezt követően csatlakozott Jack legénységéhez és pillanatok alatt beleszokott a kalózéletbe. Úgy ivott, szitkozódott és harcolt mint bármelyik férfi a hajón. Sőt, későbbi beszámolók szerint kegyetlenségben még ki is emelkedett a többiek közül.

Anne nem az egyedüli nő volt Calico Jack legénységében, hiszen ugyancsak a fedélzeten szolgált a korszak egy másik hírhedt női kalóza, Mary Read is. Egyes elméletek szerint a két nő között szerelmi viszony is fűződött a kalózhajón töltött időszak alatt – amely egyébként nem nyúlt hosszúra.

A jamaicai brit kormányzó rövidesen vérdíjat tűzött ki a legénység minden tagjának fejére, és az 1720-as évek végén Jonathan Barnet kapitány rajta is ütött a kalózokon. A feljegyzések szerint a legénység férfi tagjai az esti ivászat miatt javarészt harcképtelenek voltak, ezért elbújtak a fedélzet alatt, míg a két nő, Anne és Mary szívós ellenállást tanúsítottak a hajójukra támadó britekkel szemben.

Calico Jack és legénységének elfogása hatalmas szenzációt keltett. A tárgyalás nem tartott sokáig, lévén a kalózkodás ekkoriban automatikus halálbüntetést vont maga után. A két kalóznő azonban – ideigelenesen – megúszta a kivégzést azzal, hogy mindketten azt állították magukról, hogy terhesek. A kivégzéseket megelőzően Anne még egyszer felkereste kapitányát és szemére vetette, hogy ha ő is harcolt volna mellettük, akkor elkerülhette volna az akasztást. Mary sem élte túl sokkal a legénység többi tagját, őt hamarosan egy betegség vitte el (elképzelhető, hogy belehalt a szülésbe) a börtönben töltött időszak alatt.

Anne Bonny tárgyalást követő sorsát ismét csak Johnson kapitány munkájából ismerhetjük. Eszerint Anne végül megszülte gyermekét és elkerülte a kivégzését, de hogy mi történt vele később, arról nincs tudomásunk. Egyes elméletek szerint apja váltotta ki őt a börtönből, mások szerint új személyazonosággal visszatért a kalózkodáshoz. Bár ténylegesen csak rövid ideig fosztogatott hajókat, a tárgyalást övező figyelem egy csapásra a kor legismertebb kalóznőjévé tette őt.