Múlt-kor.hu

A II. világháborús japán katona, aki csak 1974-ben tette le a fegyvert: így élt Onoda Hiroo

A II. világháborús japán katona, aki csak 1974-ben tette le a fegyvert: így élt Onoda Hiroo

2018. május 4. 08:25 Múlt-kor

1945. szeptember 2-án a Japán Birodalom képviselői a USS Missouri fedélzetén aláírták az országuk feltétel nélküli kapitulációjáról szóló egyezményt. A második világháború ezzel hivatalosan is véget ért – azonban korántsem mindenki számára. Szerte a Csendes-óceán szigetvilágában több tucatnyi, elszigetelt japán katona folytatta a harcot. A leghíresebb közülük Onoda Hiroo története, aki egészen 1974-ig vívta a világháborút a Fülöp-szigetek dzsungeleiben.

„… vissza fogunk jönni értetek”

Onoda egy büszke szamurájnemzetség sarjaként született 1922-ben, így nem is lehetett kétséges, hogy maga is katonai pályára áll. 18 évesen csatlakozott is a hadsereghez, ahol előbb egy gyalogsági ezredben szolgált, majd hírszerző tisztnek képezték ki egy különleges kommandós egység tagjaként. A parancsnoksága alatt álló osztagot 1944. december 26-án a Fülöp-szigetekhez tartozó – akkor még japán megszállás alatt lévő – Lubang-szigetre vezényelték.

Onoda feletteseitől egyértelmű parancsot kapott: „Szigorúan megtiltjuk neked, hogy a saját kezeddel vess véget életednek. Lehet, hogy három, lehet, hogy öt év múlva, de bármi történjen, vissza fogunk jönni értetek. Addig is, amíg egyetlen katonád is van, neked vezetned kell őket.” Onoda pedig komolyan is vette az utasítást.

A Lubang-szigetet védő japán helyőrség néhány hónappal Onodáék érkezését követően elesett, így a sziget a szövetségesek kezére került. A gerilla hadviselésre átálló japán katonák többségét rövidesen elfogták vagy harcban megölték. Onoda ekkor három megmaradt katonájával bevette magát a dzsungel fedte hegyek közé és ettől fogva a környékbeli falvak fosztogatásával töltötték idejüket.

Az egyik ilyen rajtaütés során, 1945 októberében egy, a falusiak által nekik címzett szórólapot is találtak, amelyen a következő szöveg állt: „A háború véget ért augusztus 15-én. Gyertek le a hegyekből!” Onoda és emberei megvitatták a dolgot és arra jutottak, hogy ez minden bizonnyal csak egy csapda lehet, így figyelmen kívül hagyták az üzenetet.

1949 szeptemberében a négyfős japán egység háromfősre zsugorodott. Akacu közlegény úgy döntött, elválik társaitól és hat hónapon keresztül egyedül élt a dzsungelben, majd megadta magát a Fülöp-szigeteki hadseregnek. „Fogvatartói” természetesen jól bántak vele, így Akacu üzenetet írt Onodáéknak, amit aztán elhelyeztek a dzsungelban. A három kitartó japán azonban úgy vélte, hogy Akacu összeesküdött az ellenséggel, így a „háború” folytatódott.

Onoda és két megmaradt embere jellemzően banánon, kókuszdión és egyéb gyümölcsökön élt a vadonban, míg hússzükségleteiket a levadászott vaddisznók, karibuk és iguanák, valamint a földművesektől elrabolt csirkék és tehenek fedezték. A japánok rendszeresen keveredtek tűzharcba a helyiekkel, miközben különféle rabló- és szabotázsakciókat hajtottak végre a hegyek lábainál fekvő falvakban.

Az egyik ilyen összecsapásban vesztette életét Simada tizedes 1954. május 7-én. Ezt követően már csak Onoda és egy Kozuka nevű katona tartott ki a vadonban. A párost különféle módszerekkel igyekeztek megadásra bírni. Repülőkkel szórólapokat, újságcikkeket, fotókat, sőt, még a családjuk által írt leveleket is szórtak rájuk, hogy meggyőzzék őket arról, hogy a háború valóban véget ért. Az üzenetek azonban továbbra is hasztalannak bizonyultak, mint ahogy az is, amikor japán katonákat utaztattak a helyszínre, hogy hangosbeszélőkkel próbáljanak kommunikálni bajtársaikkal.

Onoda és Kozuka kitartóan folytatták azt, amire 1944-ben utasítást kaptak. Végül 1972-ben Kozuka halálos lövést kapott a rendőrséggel vívott tűzpárbajban, miután a páros felégetett egy rizsraktárat.

A kapcsolatfelvétel végül egy fiatal, japán egyetemistának, Szuzuki Noriónak sikerült elsőként. Szuzuki összebarátkozott a vadonban bujkáló Onodával és végre tényleg meggyőzte őt arról, hogy a háború valóban véget ért. Onoda azonban továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy az általa kapott parancs értelmében addig nem adhatja meg magát, amíg erre közvetlen felettesétől utasítást nem kap. Innentől már „gyerekjáték” volt.

A megváltozott Japán nem nyerte el a tetszését

Szuzuki a japán kormány segítségével felkutatta Onoda egykori felettesét, Tanigucsi őrnagyot, aki ekkoriban egy könyvesboltban dolgozott. Tanigucsit ezután Lubangra utaztatták, ahol közel 30 év után, személyesen utasította Onodát a fegyverletételre.

Onoda és emberei ezen időszak alatt mintegy 30 szigetlakót öltek meg (a falusiak vádjai szerint ez a szám magasabb volt) és további százat megsebesítettek. Amikor megadta magát, Onoda birtokában egy működő gépfegyver (mintegy 500 tölténnyel), néhány kézigránát, egy kard és egy édesanyjától kapott kés volt. A Fülöp-szigetek elnöke, Ferdinand Marcos a körülményekre tekintettel (nevezetesen, hogy Onoda végig abban a tudatban élt, hogy hadi állapot van) elnöki kegyelemben részesítette a japán tisztet.

Onoda már egy teljesen megváltozott Japánba tért haza. A demokratizálódott, a tradicionális japán értékeknek egyre inkább hátat fordító ország nem nyerte el a tetszését, ezért alig egy évvel később, 1975. április 25-én Brazíliába költözött, ahol marhatenyésztéssel kezdett foglalkozni. Érdekesség, hogy eme szenvedélye a dzsungelben töltött évei során alakult ki, amikor egy lopott rádión ausztrál műsorokat hallgatott az állattenyésztésről.

A Brazíliában megházasodó Onoda csak 1984-ben tért vissza szülőhazájába, miután értesült arról, hogy egy japán tizenéves meggyilkolta a saját szüleit. Onoda ezért egy oktató tábort hozott létre fiatalok számára. 1996-ban a Lubang-szigetre is visszatért, ahol virágot helyezett el egykori bajtársa, Kozuka halálának helyszínén és 10 ezer dollárt adományozott egy helyi iskolának.

Onoda élete végéig nagy népszerűségnek örvendett Japánban. 1974-es hazatérése idején sokan még arra is biztatták, hogy induljon a parlamenti választásokon. Bár erre végül nem került sor, a következő években a brazíliai japán közösség prominens alakjává emelkedett, és kapcsolatban állt a Japán háború utáni alkotmányának eltörléséért és a császár kormányzati jogköreinek visszaállításáért küzdő, befolyásos Nippon Kaigi szervezettel is.

Onoda végül 91 éves korában, 2014-ben hunyt el Tokióban.

A II. világháborús japán katona, aki csak 1974-ben tette le a fegyvert: így élt Onoda Hiroo

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2018. tél: 7 végzetes pillanat

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra