Múlt-kor.hu

A „halál kereskedője”, aki Európa szenvedéseiből húzott hasznot

A „halál kereskedője”, aki Európa szenvedéseiből húzott hasznot

A „halál kereskedője”, aki Európa szenvedéseiből húzott hasznot

A szélhámosból lett fegyverkereskedő, Basil Zaharoff a 19. századi Európa egyik legrejtélyesebb embere volt. Sosem riadt vissza attól, hogy a legaljasabb trükkökkel játssza ki egymás ellen az európai kormányokat annak érdekében, hogy cége zsíros megrendelésekhez jusson. Az első világháború évei alatt pedig valamennyi hadviselő fél hadigépezetének lényegében ő szolgáltatta a muníciót.

Basil Zaharoff a mai Törökország területén található Mugla városában született 1849-ben egy helyi görög család gyermekeként. Oroszos hangzású vezetéknevét annak köszönheti, hogy szülei korábban Oroszországba menekültek az 1821-es görögellenes progrom elől és ott oroszosították családnevüket. A család 1855-ben Isztambulba költözött, ahol az ifjú Zaharoff már korán megismerkedhetett a cselszövés és a korrupció világával. Csatlakozott az oszmán főváros tűzoltóihoz – akiket az utókor leginkább arról ismer, hogy előszeretettel gyújtottak maguk tüzeket a városban, majd leginkább arra koncentráltak, hogy a gazdagok házaiból „kimentsék” az értékes javakat.

Fiatalkoráról mindezeken túl nem sokat tudunk, életét leginkább azután követhetjük pontosan, hogy 1872-ben Angliában feleségül vette egy gazdag bristoli kereskedő lányát. A házaspár ezt követően Belgiumba költözött, ahol azonban Zaharoffot letartóztatták, visszavitték Londonba, ahol – a korban hatalmas összegnek számító – 7,000 font elsikkasztásával vádolták. A fiatal görögnek végül sikerült peren kívül megegyeznie vádlóival és mindössze 100 font kártérítés kifizetését követően kereket oldhatott.

Ezt követően is számos zavaros ügy kapcsolódott a nevéhez. Írországban például fiatal lányokat „csábított el” amerikai emigrációra, hogy aztán az ottani gyárak számára munkaerőt biztosítson. 1885-ben pedig magát hamisan hercegnek és egy jelentős vagyon örökösének beállítva feleségül vette egy gazdag philadelphiai üzletember lányát, majd miután a hatóságok lebuktatták mint bigámistát, sietősen visszatért Európába.

Még a korrupciós vádaktól való szerencsés megmenekülését követően Ciprusra költözött, ahol egy barátján keresztül megismerkedett a svéd fegyvergyárossal, Thorsten Nordenfelttel, akitől 1877-ben munkát is kapott. A fegyvergyártó vállalat Balkánra küldött képviselőjeként gyorsan bizonyította, hogy nem csak a kisstílű átverésekben, hanem nagy volumenű kereskedelmi ügyletek kapcsán is kiválóan tudja kamatoztatni szélhámosként szerzett tapasztalatait.

A svéd fegyvergyár ekkoriban ugyanis korántsem a minőségi termékeiről volt híres. Jó példa erre a Nordenfelt I elnevezésű, gőzmeghajtással működő tengeralattjárójuk, amelyet az Egyesült Államok haditengerészete alapos vizsgálat után úgy jellemzett, hogy az „veszélyes és kiszámíthatatlan mozgású”. Zaharoff azonban éles szemmel felismerte, hogy a kisebb hatalmak számára egy tengeralattjáró birtoklása elsősorban presztízskérdés. Ezt kihasználva eladott egy ilyen tengeralattjárót a görög kormánynak, ami azonnal új lehetőségeket nyitott előtte.

A görög üzlet megkötését követően azonnal az Oszmán Birodalom hadvezetéséhez sietett, akiknek ódákat zengett a rivális görögök által nemrégiben vásárolt veszedelmes fegyverről. Nem kellett sok idő és a törökök két tengeralattjáró megvásárlása mellett döntöttek. A török fegyverkezés híre pedig kiváló muníciót szolgáltatott Zaharoff számára, hogy az oroszokat is meggyőzze arról, hogy márpedig nekik is erősen ajánlatos bővíteni a fekete-tengeri flottájukat két ugyanilyen modellel. Az ekkor eladott tengeralattjárók egyike sem vett részt soha igazi hadműveletben, ami nem is csoda annak fényében, hogy az egyik török jármű tesztelés közben felborult és elsüllyedt, miután kilőtt egy torpedót.

Egy 1910-es Maxim-géppuska

Zaharoff másik nagy átverése a világ első önműködő géppuskájához kapcsolódik. Az amerikai születésű brit feltaláló, Sir Hiram Stevens Maxim találmányának híre nem tett jót a Nordenfelt fegyvergyár üzleti kilátásainak, lévén minőségben messze felülmúlta az ő termékeiket. Maxim nagy áttörése azonban „rejtélyes okokból” valahogy mindig meghiúsult. 1886-1888 között három nyilvános bemutatót is tervezett találmánya számára, de ezek szabotázs miatt kivétel nélkül kudarcba fulladtak. Első alkalommal valaki úgy leitatta Maxim embereit a bemutató előtti este, hogy azok nem tudtak megjelenni másnap működtetni a géppuskát. Második alkalommal magát a géppuskát bütykölte meg valaki, így az gyorsan lefulladt. Harmadik alkalommal pedig egy álhír kezdett terjedni a bemutató helyszínéül szolgáló Bécs utcáin, miszerint Maxim nem is lenne képes egy egész hadsereget ellátni a különleges fegyverrel, lévén azt csak nagyon bonyolultan, gondos kézimunkával lehet összerakni.

Maxim így 1888-ban ott állt egy tökéletesen működő fegyverrel, amelyet senki sem akart tőle megvásárolni. A kétségbeesett feltaláló segítségére – meglepő módon – Zaharoff és Nordenfelt sietett, akik rávették őt, hogy egyesítsék cégeiket. A Nordenfelt-termékek ezzel nagymértékű színvonaljavuláson mentek keresztül, ami lehetővé tette Zaharoff számára, hogy minden korábbinál nagyobb üzleteket üssön nyélbe. Mindeközben fokozatosan vásárolta fel a vállalat részvényeit, mígnem képes volt kiszorítani és átvenni az alapító-tulajdonos Nordenfelt helyét.

Zaharoff üzlettársa, Sir Guyram Stevens Maxim

A rohamosan növekvő fegyvergyárat 1897-ben eladták a korban piacvezető Vickers vállalatnak, amely ismét szép summával gyarapította a társtulajdonosok – ekkor már Maxim és Zaharoff – pénztárcáit. Maxim ezt követően nyugdíjba is vonult, de Zaharoff folytatta munkáját a a Vickers igazgatótanácsának tagjaként. Ez nem is meglepő annak fényében, hogy az igazi, nagy üzlet még csak ekkor tűnt fel a láthatáron.

Az 1900-as évek elejétől kezdve a világ nagyhatalmai háborúra készülődtek és nagy ütemben modernizálták hadseregeiket. Zaharoff javaslatára a Vickers fejest ugrott a fegyverkezési versenybe és minden nagyhatalom számára elkezdett hadianyagot szállítani. Németország, Anglia, sőt még a sokáig izolacionista gazdaságpolitikát folytató cári Oroszország is tőlük vásárolta fegyvereit.

Az első világháború végére Zaharoff Európa egyik leggazdagabb emberévé vált. Mindezt úgy, hogy tevékenysége a kortársai előtt javarészt titokban maradt. A sajtó által csak „Európa rejtélyes embereként” vagy a „halál kereskedőjeként” emlegetett fegyverkereskedő a második világégést már nem érhette meg. 1936-ban, 87 éves korában érte a halál Monte Carlóban.

Magazin

A „halál kereskedője”, aki Európa szenvedéseiből húzott hasznot

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. tél: Hitler elfeledett szövetségesei

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Főszerkesztő-helyettes: Ács Tibor Adrián
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Báló Edina, Czókos Gergő, Hajdu T. Tibor, Lados Tamás

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra