Múlt-kor.hu

„A gondolkodó engedelmesség” – miért tagadhatja meg egy német katona a parancsot?

„A gondolkodó engedelmesség” – miért tagadhatja meg egy német katona a parancsot?

A katonai parancsmegtagadás világszerte az egyik legsúlyosabb bűncselekménynek minősül. A legtöbb országban egy katonának erre csak akkor van lehetősége, ha törvénytelen utasítást kap. Németországban azonban a Bundeswehr katonái mindenkinél nagyobb szabadságot élveznek abban, hogy mely parancsokat teljesítik. A „gondolkodó engedelmesség” elvének kialakulásáig azonban hosszú és véres út vezetett.

Az Egyesült Államok törvényei szerint egy katona csak abban az esetben tagadhatja meg egy felettesétől kapott parancs teljesítését, amennyiben az egyértelműen törvénytelen cselekedetre szólít fel. Ezzel szemben a német katonaság, a Bundeswehr szabályzata szerint egyetlen parancs sem kötelező érvényű, amennyiben az „a szolgálat szempontjából hasztalan” vagy az emberi méltóságát sérti az utasított katonának – vagy akár célpontnak. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy német katona akár egy éles harci szituáció kellős közepén is megtagadhatja a parancs teljesítését, bármilyen magas rangú személytől érkezik is az.

Ez azonban korántsem volt mindig így. A német katonák kiképzésének és a hadsereg igazgatásának egy legfontosabb alapelve évszázadokon keresztül a feltétel nélküli engedelmesség megkövetelése volt. Ez a norma élt már a német egység 19. századi megteremtését megelőzően fennálló kisebb német államokban, majd még erősebben az 1871-ben megalakult Német Császárság fegyveres alakulatainál.

Az első világháború évei alatt Németország 48 katonát végzett ki fegyelemsértésért és a kiképzési módszereiket a legbrutálisabbnak tartották egész Európában. Nem meglepő hát, hogy a háború után az antanthatalmak éppen a szigorú német katonai hierarchiában nevezték meg a háború kitörésének egyik legfőbb okát. A versailles-i békeszerződésben ezért mindent elkövettek a német hadigépezet hosszú távú működésképtelenné tétele érdekében. A katonák számát legfeljebb 100 ezerben határozták meg, korlátozták a német hadsereg által birtokolható fegyvernemeket, valamint bezárták a tisztképző iskolákat.

Mindez természetesen már a kezdetektől fogva elfogadhatatlan volt a német politikai és katonai vezetés számára, ezért már nem sokkal a békeszerződés megkötését követően Hans von Seeckt tábornok irányításával titokban megindult a német hadsereg újjászervezése. A világháború nagy vesztese a korszak másik nemzetközileg ugyancsak erősen elszigetelt állama, a Szovjetunió felé fordult. A német gyárak telepeket állítottak fel orosz területeken, ahol nekikezdhettek a békeszerződésben tiltott fegyverek gyártásának, míg a német és szovjet katonák rendszeresen gyakorlatoztak együtt.

Hans von Seectk menetelő katonákat tekint meg 1936-ban

Amikor Adolf Hitler 1933-ban hatalomra jutott az ország régi dicsősége helyreállításának ígéretével, a közvélemény már teljes mértékben készen állt erre. Az 1920-as évek titkos manőverei után, Hitler kormánya már teljesen nyíltan semmibe vette a Versailles által előírt korlátozásokat és a rohamos tempóban zajló német haderőfejlesztés egyre inkább nyíltan történt. Ennek egyik mérföldköve volt, amikor 1934-ben megváltoztatták a katonai eskü szövegét. Ekkortól ugyanis már minden német katona személyesen Hitlernek fogadott „feltétel nélküli engedelmességet.”

Ezt a fogadalmat pedig minden korábbinál szigorúbban is értelmezték. A második világháború alatt 15 ezer német katonát végeztek ki csak dezertálásért, a különféle fegyelemsértések miatt halálra ítéltek száma pedig elérte az 50 ezret is. Ismeretlen a száma továbbá azoknak a katonáknak, akiket mindenféle hivatalos eljárás nélkül öltek meg társaik vagy feljebbvalóik közvetlenül azután, hogy megtagadták a parancsot.

A náci vereséget követően a szövetséges hatalmak vették át Németország irányítását és a teljes katonaságot leszerelték. Egy teljes évtizednek kellett eltelnie, mire a Wermacht megszűnése után megszületett egy új német haderő. Az 1955-ben megszervezett Bundeswehr azonban számos tekintetben szakított „elődszervezeteivel.” A német törvények a katonaság bevetését kizárólag védelmi feladatok ellátása esetén engedélyezik – igaz, különféle humanitárius célzatú, illetve koalíciós NATO-bevetésekben már vettek részt német katonák.

Német katonák Párizsban

A korábbi vak engedelmesség megkövetelése helyébe az úgynevezett „Innere Führung” lépett, amely minden katona esetében a katonai tapasztalatot és a belső lelkiismeretet helyezi a parancskövetés legfőbb mércéjévé. Ennek eredményeképpen német katonák mindenféle következmény nélkül megtagadhatják a különféle harci feladatokat és utasításokat, amint azt német bírságok már számos alkalommal meg is erősítették. Ez a felfogás már annyira alapvetővé vált, hogy 2007-ben a német kormány egy állásfoglalása szerint nem is létezhet feltétel nélküli lojalitás a feljebbvalók felé, és minden katona egy „gondolkodó engedelmesség” alapján köteles teljesíteni szolgálatát. Az állásfoglalás ugyanakkor hangsúlyozta, hogy pusztán azért nem lehet megtagadni egy parancs teljesítését, mert parancsot kiadó tiszt és a parancsot kapó katona személyes nézetei különböznek.

A német hadtörténelemben szimbolikus szerepet tölt be a berlini Bendlerblock épülete, ahol a Hitler elleni 1944-es merényletetet megkísérlő katonatiszteket végezték ki. A parancsmegtagadás eme jelképes helyszínén ma múzeum működik és minden évben itt teszik le katonai esküjüket a Bundeswehr újoncai.

„A gondolkodó engedelmesség” – miért tagadhatja meg egy német katona a parancsot?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2017. ősz: Kalandos középkor

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr
Impresszum

Főszerkesztő: Bartal Csaba
Felelős szerkesztő: Kulcsár Ádám
Munkatársak: Ács Tibor Adrián, Czókos Gergő, Hajdu Tibor, Tóth Judit

Kapcsolat

info@mult-kor.hu

 

Váltás az asztali verzióra