A 14 éves Mozart fejből lejegyezte a Vatikán által titokban tartott zeneművet

2017. május 29. 13:10

Az olasz zeneszerző egyik legkedveltebb és legnépszerűbb zenei darabját minden évben a nagyhét alatt énekelték. A kettős karra írt kompozíció a reneszánsz polifónia máig fennmaradt remekeinek példája. A miséken a korábbi változataiban már 1514 óta előadott (Allegri valamikor az 1630-as években szerezte a maga verzióját) zeneművet tilos volt lemásolni, mivel a Vatikán szerette volna megőrizni a zene egyediségét, enigmatikus hírnevét és tekintélyét.

A zsoltárt egyfajta titokzatosság lengte körül, és csak a nagyhét szerdáján, valamint nagypénteken adhatták elő a Sixtus-kápolnában. Ha valaki máshol adta elő vagy lemásolta, azt kiközösítéssel büntették. 1770 előtt az egyház mindössze három hivatalos másolatot juttatott el három küllönböző emberhez. Ezek a portugál király, egy Giovanni Battista Martini nevű szerzetes, valamint I. Lipót német-római császár voltak.

1770-ben azonban egy 14 éves fiú egyetlen meghallgatás után tökéletesen lejegyezte a kompozíciót: a csodagyerek nem volt más, mint Wolfgang Amadeus Mozart, aki a nagyhét szerdáján hallotta a darabot. Bár visszament még egyszer meghallgatni a művet, pusztán azért, hogy az esetlegesen fennmaradó kisebb hibákat kijavítsa. A komponista három hónappal később hírnevet szerzett magának a zeneművel, és XIV. Kelemen pápa kitüntette az Aranysarkantyú-renddel. 

Miután Mozart Miserere-változatát 1771-ben Dr. Charles Burny nyilvánosságra hozta, a tiltást feloldották, és a kompozíciót később többen is átírták, többek között Felix Mendelssohn és Liszt Ferenc. Manapság sokan dolgozzák fel a zeneművet. 2015-ben például a Sixtus-kápolna kórusa is felénekelt egy változatot az 1661-ből való Sixtus-kódex alapján. De elkészítette a saját változatát Vincent Dumestre, Louis-Nicholas Clerambault és Michael Richard Delalande, valamint a modern szerzők közül Arvo Part, James MacMillan és Michael Nyman is.