Írók a szomszédban - miért vonzotta Újlipótváros a magyar irodalom nagyjait?
2014. július 21. 12:55 Domonkos Eszter
Amikor egy lusta és elviselhetetlenül könnyű szombat délután elvegyülünk Újlipótváros bohém nyüzsgésében, apró boltjainak kincsekkel teli időtlenségében, vagy ízekkel és illatokkal jóllakottan elnyúlunk a megszámlálhatatlan gasztroszentély egyikének teraszán, igen nehéz elképzelni, hogy száz évvel ezelőtt Budapest külvárosa volt ez, kertekkel, gyárakkal és malmokkal tarkított, szép reményekkel teli fejlődő munkásnegyed. Talán éppen ezért vonzotta az állhatatosakat és álmodozókat, a nyughatatlanokat és nagyravágyókat, a sikereseket és sikerre áhítozókat és lett színtere számtalan sorsfordulatnak, történelmi (bal)lépésnek, s otthona, menedéke hosszabb-rövidebb időre a kor legnagyobb kultúrforradalmárainak. Jegyzetfüzettel és fényképezőgéppel felszerelkezve, gyalogszerrel eredtünk az események és anekdoták nyomába, de nagyon hamar világossá vált, hogy szakavatott idegenvezetőre van szükségünk. Maczó Balázzsal, a Miénk a Ház! csoport szervezésében sétáltuk és éltük végig a Visegrádi utca, a Szent István park és Duna ölelésében elterülő városrész kora 20. századi kultúrtörténetét.
A költő, akit már akkor is mindenki ismert
A történet a Kádár utca sarkáról, meghívója pedig Radnóti À la recherche című versének sorával indul, nem véletlenül. Kétségtelenül a kerület legismertebb fia ő, kvázi főszereplője a sétának, az ő elmosódott alakja tűnik el legtöbbször a sarkon túl, vagy bukkan fel egy kapualjból, könyvet szorongatva; az örökkévalóságnak megőrzött, egyetlen – a megmagyarázhatatlan kegyetlenség előtti utolsó – éjszakába sűrűsödött idill helyszínei Radnóti Miklósnak ezek az utcák, ezek az épületek – ezek a kocsmák és ezek az asztalok voltak.
Pedig nem indult könnyen. Glatter Jakab és Grósz Ilona elsőszülöttjét a Kádár utca 8. apró, belső udvarra nyíló földszinti saroklakásának gyerekszobája várta – hiába. Az ikerterhességből adódó komplikációk miatt édesanyja a Bakáts téri kórházban adott életet Miklósnak, de ő maga és Miklós ikeröccse nem élték túl a szülést. A házon ma emléktábla hirdeti, hogy itt született Radnóti Miklós, de valószínűbb, hogy a félárva gyermekkel édesapja először a Nádor utca 18-ba költözött, aztán a későbbi levelezések már a Falk Miksa utca 7. szám alatti lakásról tanúskodnak.
Glatter Jakab felesége halála után hamar újranősült, s a család tanácsára elhallgatta fia elől születése tragédiáját. A cseperedő Radnóti így édesapja második feleségét, az igazi otthont teremtő Molnár Ilonát tekintette édesanyjának, és nagyon közel állt féltestvéréhez, a később szintén íróvá vált Erdélyi Ágneshez. Miklós csupán Glatter Jakab 1921-es halálakor tudta meg az igazságot édesanyjáról és édestestvéréről. Szüleinek elvesztése így oka lehetett annak, hogy igen korán versírásba kezdett; első versét kamaszkorában, Apámhoz az égbe címmel írta. A megözvegyült Molnár Ilona anyagilag nem tudta vállalni Miklós és Ágnes egyidejű nevelését, így lányával hazaköltözött Nagyváradra, míg Radnóti hivatalos gyámjaként Grósz Dezsőt, anyai nagybátyját jelölték ki. A gyártulajdonos Grósz felesége az anyagi támogatásba még belement, de a fiú neveléséről hallani sem akart, így Miklós a Szent István körút 5-be, dédnagynénjeihez került, a Grósz család pedig mindvégig csak távolról segítette őt. A sors gonosz fintora, hogy Molnár Ilona és Erdélyi Ágnes is Auschwitzban haltak meg, míg Grósz Dezső a háborút követően a gyámfia mártírhalála okozta traumára hivatkozva kapott menedékjogot Brazíliában.
Újlipótváros látképe a Hegedűs Gyula (Csáky) utca felől a Palatinus házak felé nézve, balra a Hegedűs Gyula (Csáky) utca 20. Radnóti Miklós (Sziget) utca felé eső homlokzata (fotó: Fortepan)
A Kádár utca után, egy rövid időre elengedjük Radnótit, aki diákéveinek mindennapjait a mai V. kerületben éli, s a ránk szakadt időt kalandozással csapjuk el. Felfedezzük többek között a Pannónia és Katona József utca sarkán lévő Phönix házat, és annak csodálatos – kívülről teljesen sejthetetlen – buja platánfák árnyékolta udvarán, egy padon várjuk, hogy újra csatlakozzon hozzánk. Van időnk üldögélni, hiszen a ház csak 1929-ben, a Phönix életbiztosító-társaság megbízásából és a Jónás testvérek tervei alapján épült. A kerület legendás krónikása, Bächer Iván elbeszélése alapján a hétemeletes, nyolc lépcsőházas épületben eredetileg két-két lakás volt egy-egy szinten. A ház mikrovilágában műterem, zsidó elemi iskola, bolt, üzlet, hentes és gyógyszertár működött. Utóbbi két egység a mai napig megvan.
A helyszín kellőképpen romantikus is, hiszen időben nem, de térben velünk egyszerre Radnóti ide már Gyarmati Fannival a karján érkezik a Városliget felől, tanára és mentora, Hilbert Károly Hernád utcai lakásából. A Hilbert feleségéhez korrepetálásra járó Fanni és a verseit egyelőre leginkább csak az asztalfiókkal és tanárával megosztó Miklós kapcsolatának emlékezetes epizódja a legendás dupla leveles technika, amelynek lényege az volt, hogy Radnóti mindig két levelet küldött; egy, a család előtt felolvasható hivatalos verziót, és egy valódi, csak Fanni szemeinek szánt példányt. Amíg Maczó Balázs tovább mesél, mi elképzeljük Fannit, ahogyan szobája zárt ajtaja mögött, torkában dobogó szívvel kezdi el olvasni a neki írt sorokat, amelyeket még aznap legalább tízszer újraolvas, mielőtt a levelet gondosan a többi közé rejtené, vagy azt, ahogyan a fiatal pár a Jászai Mari téren vár egymásra a randevúk előtt, azután együtt továbbsétálunk a Pozsonyi út 1-be, egészen pontosan a második emeletre.
A viszonzott szerelem biztonságában Radnóti egyre tudatosabban készül az írói, Fanni pedig a házaséletre, hiszen egy téli napon a Városligetben megkéri Miklós kezét, ezzel mentve meg a délutánt (Radnóti éppen Szegedről érkezett haza egy bukott vizsga után, elkenődve) és teljesítve be a magyar irodalomtörténet egyik legszebb szerelmi történetét. A pár 1935-ben költözött be a Pozsonyi úti kis lakásba, amely végül életük végéig mindkettejük utolsó lakhelye maradt, s amelynek ajtaján a mai napig dr. Radnóti Miklós saját kezűleg felszerelt névtáblája lóg. A legendáriumok szerint ennek a háznak az óvóhelyén, Kovács Margit keramikus kerámiáinak aktuális – légiriadónként gondosan elvégzett – mentése után szavalta el először Radnóti Nem tudhatom című versét, bár Maczó Balázsnak erről több, eltérő története is van.
Kovács Margit egyik kerámiája egyébként a Katona József utca sarkán található, és Szent Flóriánt, a tűzoltók védőszentjét ábrázolja. Nem hozott sok szerencsét a háznak, ugyanis ez az egyetlen épület a környéken, amely kétszer is kigyulladt.
A Pozsonyi út 1-ből számtalan irányba indulhatunk, hiszen Radnóti hamar ismert arca lett a környéknek. Ha tehette, minden alkalommal betért például a Budai Nagy Antal utca 5. pincehelyiségében működő könyvkötészetbe, de baráti viszonyban volt József Attila nővérével, Jolánnal is. Velük esett meg az a némileg morbid történet is, amikor József Attila halála után Jolán az utcán sétáló Radnóti után kiáltott: „Itthon van Attila!” - a megdöbbent költőnek percek kellettek mire rájött, hogy Jolán a hamvakra gondolt.
A séta Radnótit követő része stílszerűen a mai Radnóti Miklós (ex. Sziget) utcában ér véget; Radnóti egyébként csak posztumusz kapta meg a Glatter család származási helyére, Radnót községre utaló név jogos használatát 1945 tavaszán. Több sikertelen próbálkozást követően Fanni meglepetésnek szánta az újbóli kérvényezést a frontról hazatérő férjének, aki azonban a papírok benyújtásának pillanatában sajnos már halott volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
