Kik voltak a szarajevói merénylet résztvevői?
2014. június 25. 17:42
Az előkészületek és a merénylet napja
A csoport összesen négy pisztollyal és hat gránáttal rendelkezett, s mindegyik pisztolyhoz volt egy tartaléktár. A fegyvereket Principék csempészték át a határon, majd június 3-án Tuzlában hátrahagyták egy Miško Jovanović nevű szerb üzletembernél, aki a helyi mozi tulajdonosa és a bank elnöke volt. Jovanović elrejtette a fegyvereket, majd június 15-én Dobojba szállította, ahova Ilić érte ment, átvette tőle, és még aznap elvitte Szarajevóba. Június 28-án reggel Ilić osztotta ki a fegyvereket a csoportnak, gránátot mind a hatan kaptak, Princip zsebében is lapult egy. Pisztolyból viszont nem jutott mindegyiknek, így a rossz lövőnek tartott Čabrinović, valamint Mehmedbašić nem kapott.
A merénylők az Appel rakparton szóródtak szét, több száz méteren elnyúló területen. Ilić jelölte ki a helyüket is, azt az utasítást adva, hogy amint a trónörökös kocsija közelükbe ér, és alkalmasnak látják, lépjenek akcióba. Ilićnek nem volt rögzített helye, fel-alá sétálgatott, figyelve a fejleményeket. Az Osztrák-Magyar Bank épületétől nem messze várakozó Mehmedbašić volt az első, aki előtt elhaladt a menet, ám mintha inába szállt volna a bátorsága, nem cselekedett. Állítólag azért, mert egy rendőr tartózkodott közvetlenül a közelében. Nem messze állt tőle Čabrinović, aki eldobta a gránátját, de nem célzott pontosan. Tegyük hozzá, hogy az átalakított szerb kézigránátot nem is volt könnyű egy mozgó autó ellen használni, hiszen előbb be kellett élesíteni, majd megfelelő időpontban eldobni, kalkulálva a késleltetett idejű robbanással.
A sikertelen „bombamerénylet", a füstölgő, majd felrobbanó gránát és a sebesültek látványa nemcsak a nézők között keltett riadalmat, hanem a csoport sorait is szétzilálta, egyeseket el is bizonytalanított. Čubrilović, aki közel volt az esethez, azt mondta később, hogy a cseh származású hercegnőt féltette, akinek véletlenül sem akart sérülést okozni. A legtávolabb, a Kaiser-híd közelében várakozó Grabež állítólag az út mellett tolongó nézők sokaságát látva gondolta meg magát, mivel ártatlanok vérét ő sem akarta ontani. De Ilić is azt az utasítást adta nekik, hogyha elsőre nem ismerik fel teljes bizonyossággal, hol ül a trónörökös, ne dobják el gránátot, inkább várják meg, amíg visszafele jönnek.
Princip először a Latin-híd hídfőjéhez közel, a kocsisor szempontjából a menetirány szerinti jobboldalon várakozott, majd amíg a trónörökös és kísérete a városházán időzött, átment az út túloldalára. A trónörökös kocsija így kerülhetett elé visszafele jövet, amikor a Latin-híddal szemben bekanyarodott a Ferenc József út elejére. A merénylet színhelyének közelsége miatt keresztelték a hidat Princip-hídra a jugoszláv korszakban, ma újra Latin-hídnak hívják.
Mehmedbašić elmenekült a helyszínről, és meg sem állt Montenegróig, így őt nem tudták elfogni a hatóságok. Ám gránátját, amit egy bokorba rejtett, megtalálta a rendőrség. Ebből nyilvánvalóvá vált, hogy a merénylők többen voltak, amit Princip és Čabrinović kezdetben tagadott. A következő napok razziái során elsőként Ilićet fogták el, akinél Princip megszállt, méghozzá szabályosan bejelentve, ami elég nagy elővigyázatlanságról tanúskodik.
Előbb Ilić is tagadott, majd a ránehezedő nyomás súlya alatt sorra vallotta be a szervezés számos részletét, és több résztvevő kilétét is felfedte. Így próbálta menteni magát, szembesülve azzal, hogy mivel húsz éves elmúlt, halálbüntetéssel is sújthatják. A három letartóztatottat tíz kilós súlyokkal megvasalva a szarajevói kaszárnya katonai börtönébe vitték, majd nemsokára elkapták (Mehmedbašić kivételével) a merénylet többi résztvevőjét is, valamint számos segítőjüket, többek közt a tuzlai Jovanovićot, továbbá Čabrinović bátyját, aki Szarajevóban segített nekik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
