Így épült a vas és acél országa
2013. március 13. 16:52 Kántor Balázs
A Sztálin Vasmű várossá emelte Dunapentelét
Már a II. világháború előtt felmerült egy új, főként acélgyártással foglakozó vasmű létesítésének ötlete, mely tehermentesíthetné a diósgyőri üzemet. Az Iparügyi Minisztérium végül 1943-ban Győrt jelölte ki helyszínként a MÁVAG „F” vasmű megépítésére. A feladat nagy volumenére tekintettel a MÁVAG bevonta a tervezésbe az egyik leghíresebb amerikai tervező és kivitelező cégének Berlini fiókját a Deutsche-Brassert GmbH-t. A talajrendezést követően az építkezés is hamar megindult, ám a folyamatos angol-amerikai bombázások miatt új helyszínt kellett keresni. Ennek kiválasztása ugyan megtörtént (Mohács), de a front előrehaladása miatt a terv nem valósulhatott meg.
A háború végeztével az újjáépítés, a jóvátétel később pedig a nehézipari beruházások növekedése és az első 5 éves terv ismét előtérbe helyezte az új kohászati kombinát létesítésének megvalósítását. Az 1949-es vizsgálatok értelmében a választás először ismét Mohácsra esett. A NEB mohácsi irodájának felállítását követően meg is kezdődtek a kisajátítások, valamint az első talajmunkák. Az építéshez az 1949. július 26-án megkötött magyar–szovjet egyezménynek köszönhetően a Szovjetunió technikai és egyéb jellegű segítségét is megszerezték.
1949 decemberében tekintettel, a Jugoszláviával való konfliktus kiéleződésére az MDP KV úgy döntött, hogy az új vasmű Mohács helyett Dunapentele nevű település mellett fog felépülni. Az Iparterv 1950. január 12-re elkészített tervei alapján a Szovjetunió nagy tervezőcégei (Gipromez, Giprokoksz) megkezdték a kohászati kombinát vezértervének elkészítését, mely végül 1950 novemberére jutott el Magyarországra. A tervekből egy igen széles körű termelési profillal rendelkező vasmű képe bontakozott ki, melyben a hengerelt termékek gyártása mellett ércelőkészítő-, kokszoló-, tömörítő-, vegyi- és elektromos művet is létesítenének, kiegészítve egy gépgyártással is foglalkozó üzemmel.
A Dunai Vasmű nagyolvasztójának építése 1951-ben
Az előkészítő munkálatok ugyan már 1950. május 2-val megkezdődtek, az egész országot megmozgató építkezés lényegi része 1950 végén indult meg. A leendő gyár ideiglenesen a Dunai Vasmű Nemzeti Vállalat elnevezést kapta. Az építkezés szervezése időnként meghaladta a NEB erejét is. Jelentésekben sokat panaszkodnak a szervezetlenség, a géphiány, az aratás miatt kiesett munkaerő miatt. Ekkorra a dunapentelei beruházás az ország érdeklődésének középpontjává vált. Az MDP ifjúsági szervezetiből és más gyárakból is tömegesen vezényeltek át munkaerőt az építkezéshez.
A munkálatokról számos propagandafilm is készült. A koreai háború miatti sztálini utasítás miatt fokozni kellett a háborús készülődést ezért a párt a munkálatok fokozását határozta el. 1951-ben sor került a Gépgyár, valamint a melegüzem és az öntöde átadására is. A kombinát építése mellett Dunapentele várossá növekedett a beruházáson dolgozók elszállásolása révén. Az „új” település, valamint a vasmű 1951. november 7-én a szovjet generalissimus tiszteletére a Sztálinváros, illetve Sztálin Vasmű nevet kapta. 1953-ra immáron hat üzem tartozott a NEB irányítása alá: Gépgyár, Energiaszolgáltató Művek, Tűzállótégla Gyár, Szállító és Raktározó Üzem, Kohászati Üzem, Kokszoló és Vegyiművek. Ekkor a kormányzat a Sztálin Vasmű irányításának átalakítására adott utasítást.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
