Múlt-kor.hu

A somlószőlősi Zichy-Ferraris-Watzdorff-kastély

Élt a XIX. század első felében egy főúr, gróf Zichy-Ferraris Manó (1808-1877), aki fiatalon még alig beszélte a magyar nyelvet és a szíve legmélyét mindig is egy angol nő töltötte be, mégis tetteivel, politikai és társadalmi szerepvállalásával igazi magyar úr volt, a hazájáért örökké tenni akaró elszántsággal.

Fiatalon katonaként szolgált, majd megismerkedett Széchenyi Istvánnal és körével, és lelkesen támogatta őket. 1848-ban fegyvert fogott és az elsők között harcolt a hazáért, majd a szabadságharc leverése után belső emigrációban élt birtokán. Ekkorra régen házas ember, s talán már boldogtalanul szerelmes is volt feleségébe, a gyönyörű skót asszonyba, akinek szépsége még Erkel Ferencet is megihlette, hiszen a Bátori Máriáról szóló opera ajánlását neki írta. Lady Charlotte Stachan igazi előkelő angol hölgy volt, admirális apja még Indiába is elvitte magával. Talán épp ez lehetett későbbi boldogtalanságuk oka. Az ifjú férj csodaszép, romantikus hangulatú kastélyt épített felesége számára Oroszváron, olyat, amilyet az asszony kedvelt; el is nevezték a »magyar Windsornak«. Az igéző szépségű ara itt ismerkedett meg gróf Andrássy Manóval, a nagy utazóval, akivel végzetesen egymásba szerettek, és ahogy Eötvös Károly a korabeli elbeszéléseket felhasználva le is írta, az asszony elhagyva férjét, megszállottan követte a hódítót a világ végére is: Afrikába, Indiába, Egyiptomba, de mind hiába, míg végül szinte félőrülten hazajött és bánatában öngyilkos lett. Ekkor az elhagyott férj, Zichy Manó, bár nem feledve eddigi kínjait, tisztességben eltemette az asszonyt. (Sírja a budapesti, Kálvin-téri templomban látható.) Bezárta az oroszvári szerelmi kalitka ajtaját, maga mögött hagyta a keserű emlékeket, ám nem feledve a korábbi boldogságot és az asszonyt, 1851-ben felépítette a család régi Veszprém megyei birtokán, Somlószőlősön az új rezidenciát, felidézve az angol lovagvárakat, és itt töltötte az év legnagyobb részét.

A magányosan kiemelkedő Somló oldalán, igazi nosztalgikus hangulatú vidék központja lett a hatalmas, historizáló jellegű kastély. A romantikus elemeinek formáját nagyrészt az angol gótika ihlette bástyaszerű tornyaival, csúcsíves ablakaival. A középső magja magasan kiemelkedik, pártázatos lezárása uralja az épület egészét, a középen nyíló főbejárata és a kapu Tudor-íves. A központi magot alacsonyabb, változatos kialakítású épületrészek fogják körbe. Különleges értéke a tükör-megvilágításos lépcsőház. A kastélyt az Angliát megjárt építész, Voyta Adolf tervezte (szinte megszólalásig ugyanilyen kastélyt tervezett a Luczenbacher családnak Petendre, 1890 körül), de a tervekbe valószínűleg az építtető is sok helyen érvényesítette az elképzeléseit.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2013. tavasz számában olvasható.

Előfizetek most

vagy

Emlékeztetőt kérek

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra