Múlt-kor.hu


	Mit ér a politikus, ha államfő?

Mit ér a politikus, ha államfő?

2012. március 30. 19:39

Magyarország államformája a 20. század folyamán annyiszor változott, mint az azt megelőző évszázadok, évezredek során egyetlen egyszer sem. Ennek megfelelően az államfői funkció is örökösen módosult, nem beszélve az elnevezésről: hol kormányzónak, hol nemzetvezetőnek, hol pedig az Elnöki Tanács elnökének nevezték. A hatalmi jogosítványok szintén állandó változásban voltak, birtokosának egyszer teljhatalom jutott, míg máskor a poszt szinte teljesen kiüresedett és értelmét vesztette. A három köztársaság, a népköztársaság és a diktatúrák államfőinek portréi következnek.

Az első Magyar Köztársaság és a Tanácsköztársaság

Károlyi Mihály mikor a világháború kitörése előtt csatlakozott a Justh-féle Függetlenségi Párthoz, egyre inkább kezdett szembefordulni az uralkodó politikai osztályok hatalomgyakorlási módszereivel. A jogász végzettségű baloldali politikus követelte az általános választójog bevezetését, kritikával illette az Osztrák-Magyar Monarchia háborús politikáját valamint a németekkel való szövetséget, s ennek érdekében a világháború végéhez közeledve határozott békeagitációt folytatott. A Függetlenségi Pártból kivált balszárnyból megalakított Károlyi Párt vezetőjeként nagy népszerűséget szerzett a békére vágyó, a háborútól és szenvedéstől végletekig elcsigázott tömegek körében.

Károlyi Mihály

Az 1918. októberi események idején a polgári demokratikus (őszirózsás) forradalom vezető egyéniségévé lépett elő, s az ellenkormány, a Nemzeti Tanács vezetője lett. A nép nyomására IV. Károly király Károlyit 1918. október 31-én miniszterelnökké nevezte ki, ezen tisztséget 1919. január 11-ig töltötte be, amikor köztársasági elnök lett, addig a Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen gyakorolta az államfői jogokat. Kormányfőként megkezdte a polgári demokratikus reformok megvalósítását, s lépéseket tett a mérsékelt földreform bevezetésének irányába. Mivel azonban nem tudott dönteni az újabb magyar területek kiürítéséről szóló Vix-jegyzék elfogadása és az ellenállás megszervezése között, március 21-én lemondott és átadta a hatalmat.

Károlyi lemondása után, 1919. március 21-én kiáltották ki a rövid életű, 133 napig fennálló proletárdiktatúrát, a Tanácsköztársaságot. Ugyan a Tanácsköztársaság legfőbb szerve a Forradalmi Kormányzótanács volt, a hatalom igazi gyakorlói a népbiztosok voltak. Augusztus 1-éig a Forradalmi Kormányzótanács elnökeként Garbai Sándor gyakorolta az államfői jogokat, helyettese Dovcsák Antal volt. A proletárdiktatúra bukása utáni zavaros időkben először a kormányzói jogkörrel rendelkező József főherceg, majd a miniszterelnök, Friedrich István lett Magyarország kvázi-államfője.

A Magyar Királyság helyreállítása

Sikeres világháborús szerepvállalása (a Novara kapitánya, a flotta utolsó főparancsnoka) arra predesztinálta Horthy Miklóst, hogy valamilyen fontos kormányzati tisztséget töltsön be. Először Szegeden Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányában vállalt kormányzati szerepet, mikor 1919 júliusában elvállalta a hadügyminiszteri tárcát. Károlyi lemondása után a nemzeti hadsereg fővezére lett, s együttműködött a Prónay-Héjjas-féle különítményesekkel: csapataival kíméletlenül leszámoltak a Tanácsköztársasággal szimpatizálókkal, bár Horthy pontos szerepét azóta sem sikerült tisztázni. A proletárdiktatúra bukása után vitéz nagybányai Horthy Miklós Siófokról 1919. november 19-én bevonult Budapestre.

Horthy

A nemzetgyűlés 1921. március 1-én választotta meg Magyarország kormányzójának. Bár Horthy a királyság mint államforma változatlan fenntartása mellett volt, 1921 márciusában és októberében kétszer is megakadályozta IV. Károly visszatérését. Hatalmának megerősítése végett két ízben, 1933-ban és 1937-ben is kiterjesztette a kormányzói jogkört, amely immáron megközelítette az alkotmányos uralkodóét, s utódlását biztosítandó, létrehozta a kormányzó helyettesi intézményt, amelynek élére fia, a később tragikus körülmények között elhunyt István került. Mikor a németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot, új kormányt nevezett ki. A kiugrást megakadályozta a német segítséggel végrehajtott nyilas puccs. A személyes védelmet biztosító német ígéret fejében államfői hatalmáról lemondott Szálasi Ferenc javára.

Szálasi Ferencet a Horthy-korszakban 1937-ben és 1938-ban is bebörtönözték az alkotmányos rend felforgatására való törekvése miatt. Egy évvel szabadulása után a Harmadik Birodalom támogatásával megalakította a Nyilaskeresztes Pártot. A rövid kegyvesztettség után 1944. március 19. után ismét a nyilas mozgalom központi alakjává lépett elő, s miután a németek a magyar uralkodó osztályok más elemeiben nem találtak alkalmas partnert, 1944. október 15-én Szálasit segítették az ország élére.

Szálasi

Szálasi élet és halál ura lett, az úgynevezett hungarista állam „nemzetvezetőjeként” totális gazdasági és katonai mozgósítással támogatta a németek háborús szerepvállalását. Magyarországon tombolt a nyilasterror, amelynek sok ezer zsidó, szökött katona és baloldali érzelmű ember esett áldozatul. A háború végén a szovjet csapatok elől Németországba szökött, ahol több más nyilasvezérrel együtt amerikai csapatok fogták el. Itthon 1946-ban a Népbíróság, mint háborús főbűnöst halálra ítélte.

Az átmenet évei, a második Magyar Köztársaság

Tildy Zoltán az első világháború alatt Nagyatádi Szabó István miniszter oldalán csöppent bele az országos politikába. A református lelkész Tildy 1930-ban részt vett a Független Kisgazdapárt megalakításában, a pártnak ügyvezető alelnöke, később 1945-től elnöke lett. Az 1931. évi parlamenti választásokon a kormánypárti jelölt ellenében előbb megbukott, majd a mandátumát csalással vették el tőle, de 1936-ban sikerrel vette az akadályt és országgyűlési képviselőnek választották; a Parlamentben egészen a német megszállásig, 1944-ig dolgozott.

Tildy Zoltán felesége társaságában

A háború után beválasztották a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésbe, majd miniszterelnök lett, amely posztot 1945. november és 1946. február között töltötte be. A nemzetgyűlés 1946. január 31-én fogadta el a köztársaság megteremtéséről szóló törvényjavaslatot (1946: I. tc.), másnap Tildy Zoltánt közfelkiáltással megválasztották a Magyar Köztársaság elnökévé. Azonban ő is útjában állt a szovjetek segítségét maga mögött tudó, "szalámizásba" kezdő kommunistáknak: veje, Csornoky Viktor hazaárulási pere miatt lemondani kényszerült, s házi őrizetbe került.

Tildyt Szakasits Árpád követte az államfői poszton. Az eredetiteg kőfaragósegéd, majd újságíróvá avanzsált politikus 1927 és 1928 között az SZDP titkára, 1928-tól 1938-ig a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége elnöke volt. Novemberben az SZDP főtitkárává lépett elő, majd 1939-től 1944. március 19-ig a Népszava főszerkesztőjeként dolgozott. A világháború alatt együttműködött a kommunistákkal és részt vett a Történelmi Emlékbizottság munkájában. A német megszállás a Magyar Front létrehozásán dolgozott, majd Intéző Bizottságának elnöke lett.

A vidám Szakasits

1944. októberben ő írta alá a szociáldemokraták részéről a két munkáspárt együttműködéséről és későbbi egyesüléséről szóló egyezményt. A háború után előbb államminiszteri funkciót töltött be, később iparügyi miniszterré nevezték. 1948 júniusában az Magyar Dolgozók Pártja elnökévé választották. 1948. augusztus 3-án választották köztársasági elnökké, amely az új alkotmány hatályba lépésekor a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pozícióra változott. 1950-ben koholt vádakkal letartóztatták s életfogytiglani börtönre ítélték, de az enyhülés idején rehabilitálták.

A Magyar Népköztársaság

A Rákosi Mátyás vezette kommunista diktatúra teljes kiépülését az 1949. évi XX. törvény, a sztálinista szellemű alkotmány segítette elő. A Magyar Népköztársaságban az Országgyűlés mellett az államhatalom másik legfőbb szerve a Népköztársaság Elnöki Tanácsa volt. Ennek elnöke jogi értelemben nem volt államfő, az államfői jogokat az Elnöki Tanács mint testület gyakorolta, az államfői reprezentációs feladatokat azonban az elnök látta el. A korszakban összesen öt politikus kapta meg a főleg protokolláris feladatokra szorítkozó pozíciót.

Mivel az Elnöki Tanácsnak gyakorlatilag nem volt hatalma, a kollektív testület élére is jórészt súlytalan politikusok kerültek. Szakasits Árpád letartóztatása és bebörtönzése Rónai Sándort találták a legalkalmasabbnak a posztra. Mivel Rónai sokat tett a két baloldali párt fúziójáért, jutalma az Elnöki Tanács elnöki posztja lett. Tisztségéből azonban alig két év után felmentették, de a testületnek egészen haláláig tagja maradt, 1952-ben pedig az Országgyűlés elnöke pozíciójával vigasztalódott.

Dobi István

A szegényparaszti családból származó Dobi István hadifogságban volt, mikor távollétében beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1945. november 15. és 1946. február 23. között előbb államminiszter, 1946. február 23-tól november 30-ig földművelésügyi miniszter, majd 1946. december 18. és 1947. szeptember 24. között ismét államminiszter volt. A kisgazdák alelnökeként, később elnökeként szerepe volt pártjának a munkáspártokkal való együttműködésében. 1948. december 10-én a Dinnyés-kormány lemondatása után választották miniszterelnökké, amelyet a minisztertanács elnöke, majd 1952-től 1967-ig, nyugdíjba vonulásáig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke posztjára "cserélt".

1967-ben őt váltotta a mezőgazdasági technikumot végzett barcsi TSZ-elnök, Losonczi Pál. 1957 és 1989 között az MSZMP KB, 1975-1987 között pedig a párt – amelybe 1945-ben lépett – politikai bizottságának volt tagja. Az Elnöki Tanács elnöki posztját kereken 20 éven át, 1987-ig, nyugdíjazásáig őrizte, de az Országgyűlésnek még ez után – azaz a rendszerváltásig – két évig képviselője maradt.

Losonczi Pál a Parlamentben

Losonczihoz hasonlóan szintén 1945-ben lépett be a kommunista pártba a Csongrád megyei pártbizottság első embere, Németh Károly, aki 1987. júliusában lett az Elnöki Tanács elnöke. Németh Károly közel 20 éven át volt a Politikai Bizottság tagja, de az ET elnöke csak egy évig volt, miután 1988. július 29-én úgy döntött, hogy kivonul a politikából.

Székét Straub F. Brúnó, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnöke örökölte. A biokémikus professzor 1960-ban került a Magyar Tudományos Akadémiához, de előtte már 31 éves korában a Szegedi Tudományegyetem biokémia tanszékén tanított. 1985 és 1988 között az Akadémia alelnökévé lépett elő; tudományos eredményét két ízben is (1948, 1958) Kossuth-díjjal jutalmazták. 1989. október 23-án, a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának napján az Elnöki Tanács intézménye automatikusan megszűnt, Straub F. Brúnó visszavonult a közélettől.

A harmadik Magyar Köztársaság

Az 1989. október 23-án kikiáltott köztársaság megbízott elnökét, Szűrös Mátyást a rendszerváltás utáni első köztársasági elnök, Göncz Árpád követte. A többi között kiváló műfordításairól ismert egykori elnök 1944-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. 1944 februárjában behívták katonának, de 1945-ben megszökött Németországba vezérelt egységétől. 1945-től a Független Kisgazdapárt tagja, később a párt parlamenti csoportjának titkára, Kovács Béla személyi titkára lett. 1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol négy évet végzett el.

Göncz Árpád és II. Erzsébet

1957 májusában letartóztatták. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, amely ellen nem fellebbezhetett; 1963-ban amnesztiával szabadult. A Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója, majd 1964-től a Talajjavító Vállalat dolgozója lett.1965-től szabadfoglalkozású író, műfordító. Göncz Árpád ültette magyar nyelvre a Tövismadarakat és a Gyűrűk Ura jelentős részét.

1988 májusában a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja, később a a párt ügyvivője, majd 1989-90-ben az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, később alelnöke lesz. 1989-től 1990-ig az Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1990 májusától országgyűlési képviselő. 1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke. 1990. augusztus 4-től 2000. augusztus 4-ig a Magyar Köztársaság elnöke. A két kitöltött ciklus után az elnöki megbízatása megszűnt.

A tavaly elhunyt Mádl Ferenc 1955-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Tíz éven keresztül az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében dolgozott. 1973-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. 1978-tól az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Civilisztikai Tudományok Intézetének igazgatója, majd a Nemzetközi Magánjogi Tanszékének vezetője. Az állam- és jogtudomány kandidátusi fokozatát 1964-ben, a doktori fokozatát pedig 1974-ben “A vállalat és a gazdasági verseny az európai gazdasági integráció jogában” című disszertációjával nyerte el. 1987-től az MTA levelező, majd 1993-tól rendes tagja.

Mádl Ferenc

1990. május 23-tól 1993. február 22-ig az Antall-kormány tárca nélküli minisztereként feladata volt az MTA felügyelete, közreműködés a kormány tudománypolitikai célkitűzéseinek meghatározásában, az ezzel összefüggő állami feladatok összehangolása és azok megvalósulásának figyelemmel kísérése, külön megbízás alapján a kormány, illetve a miniszterelnök képviselete a nemzetközi szervezetekben, közreműködés az igazságügy-, a külügy-, és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere egyes feladatainak megvalósításában.

1993. február 22-től 1994. július 15-ig művelődési és közoktatási miniszterként tevékenykedett, 1994 júniusában a Nemzeti Kulturális Alap elnökévé választották. 1995-ben az MDF, KDNP és a FIDESZ közös államfőjelöltje volt. Mádl Ferencet 2000. június 6-án választotta a magyar Országgyűlés köztársasági elnökké. 2005-ben jelezte, hogy nem vállal még egy elnöki ciklust.

Sólyom László 1965-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1969-tól 1978-ig tudományos munkatárs az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében. A nyolcvanas évektől a személyiségi jogokkal foglalkozott; ő vezette be az adatvédelmi jogot Magyarországon. Ezzel tevődött át tevékenységének súlypontja az alkotmányos alapjogokra, az alkotmánybíráskodás elméleti kérdéseire. 1978-tól docens, 1983-tól 1998-ig egyetemi tanár az ELTE Polgári Jogi Tanszékén.

1995-től egyetemi tanár a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. Államfővé választásáig az Összehasonlító Magánjogi és Közjogi Tanszék vezetője, valamint a Doktori Iskola vezetője volt. 1969-ben a jénai egyetemen doktorált. 1981-ben az állam- és jogtudományok doktora (a Magyar Tudományos Akadémia doktora). 2001-től az MTA levelező tagja.

Sólyom László

Az 1980-as évek elejétől környezetvédelmi és más civil mozgalmak jogi tanácsadója, az MDF alapító tagja, 1989 márciusától 1990 novemberéig az elnökség tagja. Az MDF képviseletében részt vett az Ellenzéki Kerekasztal ülésein. 1989. november 24-én az Országgyűlés alkotmánybíróvá választotta, 1990 nyaráig az Alkotmánybíróság helyettes elnöke volt, 1990-től 1998-ig, mandátuma lejártáig bírótársai háromszor választották meg az Alkotmánybíróság elnökének. Megalakulásától, 2000 márciusától, a Védegylet tagja. 2005. június 7-én választotta a Magyar Országgyűlés köztársasági elnöknek, amely tisztséget 2010. augusztus 6-ig birtokolt. 2010-ben az Országgyűlés a Fidesz-KDNP jelöltjét, Schmitt Pált választotta köztársasági elnöknek.


	Mit ér a politikus, ha államfő?

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra