Hazakerült leveleiből ismerhetjük meg a haza bölcsét

2012. január 24. 15:58

2011 novemberében értesítést kaptam Cieger András történésztől arról, hogy a Francia Nagykövetségen Deák Ferenctől származó, Nedeczky Idához címzett levelek találhatók. A levelek beadásának körülményei nem ismertek, de azt tudjuk, hogy egy bizonyos Szabadhegyi Imréné adta be őket a Francia Nagykövetségre. Az ajándékozás ideje szintén nem ismert, csak feltételezéseink vannak: vagy az 1944/45-ös háborús események, vagy talán a kommunista hatalomátvétel, esetleg az 1956-os forradalom késztethette a hölgyet arra, hogy az iratokat – örököse nem lévén – a Nagykövetségen hagyja.

Jogosan merül fel a kérdés: miért éppen a Francia Nagykövetségen? A választ a beadó, Szabadhegyi Imréné nemzetisége adja meg: Marie Lacoste néven született Párizsban. Második férjével, Nedeczky Ida fiával 1907 körül költözött Magyarországra. Az iratokat először valószínűleg Szabadhegyi Imre őrizte, majd az ő – 1931-ben bekövetkezett – halála után francia származású felesége. Marie asszony 1938-ban egy visszaemlékezést is írt Deux patries – Akinek két hazája van címmel, amely azonban sajnos nem tartalmaz utalást a levelekre vonatkozóan.

Maga az iratanyag Deák nyolc darab, Nedeczky Idához írt levele, egy rövid költeménye, valamint a „haza bölcsének” egy hajtincse, melyet valószínűleg a lány kérésére adhatott. Az anyagot maga Nedeczky Ida rendezhette, ellátva őket numerussal, és néhol egy-egy megjegyzést fűzve hozzájuk. A számozott levelek időrendben következnek egymás után, de közülük az 5. sorszámú sajnos nem került elő.

A levelek zöme egyébként 1888-ban megjelent a Pesti Napló hasábjain, a 28. és 29. számban. Érdekesség, hogy közlőjük, a titokzatos G.V. úgy adta közzé a leveleket, hogy azok végig a család tulajdonában voltak. Talán nem túl merész az a feltételezés, hogy G.V. a család barátja, esetleg rokona lehetett, ha egyszer a féltve őrzött, sorszámozott leveleket megnézhette, tartalmukat kivonatos formában közölhette. A Pesti Naplóban megjelentetett levelek között van két olyan darab, amely a mostani alkalommal nem került elő. Az egyik talán a hiányzó 5. sorszámú (kelte valószínűleg: 1857. április 16.), a másik pedig a sorozatban az utolsó, mely 1869. október 2-i.

A levelek későbbi sorsa igencsak bizonytalan. Arról, hogy Szabadhegyi Imréné a Nagykövetségre beadta őket, semmilyen hivatalos írásos feljegyzés nem maradt fenn, sajnos. René Roudaut úr, Franciaország magyarországi nagykövete elmondása szerint régi közlönyök, journal-ok között őrizték a leveleket, melyek együtt költöztek a Nagykövetséggel a Lendvay utcába .

Essék szó a Nedeczkyekről is: Nedeczky Károly Lajos Deák barátja, Ida pedig az előbbi gyermeke és a politikus keresztlánya volt. Nedeczky Károly hirtelen és váratlan halála után Deák Ferenc a félárván maradt öt gyermek atyai segítőjévé, patrónusává vált. Érzéseiről a legkorábbi, Idához írt levele is tanúskodik.

A múlt pénteken, 2012. január 20-án ajándékba kapott levelek tehát magánjellegűek. Deák Ferenc politikai szerepvállalására, államférfiúi nagyságára vonatkozó újabb adatokat belőlük nemigen lehet kinyerni. Viszont az iratok minden olyan érdeklődő figyelmébe ajánlhatók, aki Deák Ferencre mint magánemberre kíváncsi.

Mit tudunk habitusáról, személyiségéről? Kiegyensúlyozott, gazdag érzelemvilágú, ugyanakkor rendkívül zárkózott és szerény férfi volt. Puritánsága mellett azt is lehetett róla tudni, hogy nem kedveli a földtől elrugaszkodott álmodozást, az illúziók kergetését. Politikája során művészeti tökélyre fejlesztette a kompromisszum-keresést, így nem csodálható, hogy Nedeczky Idához írt leveleiben is visszafogottságra, a szertelen és makacs viselkedés elhagyására próbálja bírni pártfogoltját, mindezt hol komoly, hol humoros és csipkelődő hangvételű levelekben.

Álljon itt erre eme szemelvény példaként:

"Boldogtalan ki a dacos
Szép Idába szerelmes
Mert legyen bár engedelmes,
Hű és türelmes;

A házasság rabigáját
Mégis nyögve viseli
S a papucsnak súlya alatt
Házi poklát megleli.

Írta Deák Ferenc húgához, Nedeczky Idához, Kehidán, 1853. október 22."

Ida egyébként a levelek születése idején cseperedett tizenöt éves bakfisból friss házas fiatalasszonnyá. Ezt a folyamatot Deák levelei tónusának érzékeny változása is jelzi.

Szólnom kell még a hajtincsről is. Tudomásom szerint Deáktól eddig testereklyét nem ismerünk. És bár a politikus nem – vagy nem szívesen – áldozott semmiféle szentimentális divathóbortnak, de Idával, a szeretett keresztlánnyal kivételt tett. A tincsbe egyébként néhány ősz hajszál már belevegyül. Összevetve azt a Deákról készült képekkel, fotókkal, a haj a levelek keltével azonos időszakból származik, az 1850-es évekből. Deák ugyanígy engedékenynek bizonyult Ida egy másik kérése kapcsán is:

"Pesten, Február 22-én 1855.

Kedves Idám!
[…]
Felszólítasz, hogy én is írjam nevemet emlékkönyvedbe. Habár én az efféle női emlékkönyveknek barátja nem vagyok is, és azokat valami beteges német sentimentalismus utánzásának tartom, kész vagyok mégis kívánságodat teljesíteni, de csak akkor, ha a sors egykor öszvehoz bennünket, mert a lapot postán elküldeni, és ismét visszaküldeni, anélkül, hogy az öszve ne törődjék, alig lehetne. […]"

Az ajándékba kapott Deák-iratok hatalmas eszmei értéket képviselnek, és a Magyar Országos Levéltárba való bekerülésükkel állagmegóvásukról is megnyugtató módon tudunk gondoskodni, hogy a jövő nemzedékei számára ugyanúgy hozzáférhető legyen, mint a ma kutatóinak. Az érdeklődők az alábbi fondban találják majd az iratokat: Deák Ferenccel kapcsolatos iratok (R22). Rendezésük, állományba vételük folyamatban van.

A teljes cikk megtalálható a Mol Archívum honlapján.