Az MTI a második világháború alatt
2011. november 30. 13:05
Az 1939. szeptember 1-jén kitört második világháború, a bevezetett rendkívüli intézkedések a Magyar Távirati Iroda munkáját is messzemenőkig befolyásolták. A hírügynökség az adott körülmények és feltételek között igyekezett autonómiáját a lehető legtovább megőrizni. A háború alatt az MTI-t érő első nagy csapás elnöke, leveldi Kozma Miklós 1941. december 7-én bekövetkezett halála volt. A kijelölt utód vitéz Náray Antal, valamint Kozma negyedszázados munkatársai minden szorgalmuk és tehetségük ellenére sem tudták megakadályozni a Kozma által felépített cégbirodalom szétesését - olvasható Andreides Gábornak a Médiakutató hasábjain megjelent tanulmányában.
Az MTI a háborús években
1939. augusztus 17-én, majd 19-én elsőre nehezen érthető, ám a figyelmes olvasó számára kristálytiszta jelentésű üzenet érkezett a Magyar Távirati Iroda budapesti központjába. A levél feladója dr. Badics László, a hírügynökség római tudósítója, címzettje pedig Zimmer Ferenc főszerkesztő volt. E filozófiai elemeket sem nélkülöző „időjárás-jelentés” a meteorológiai előrejelzések nyelvezetébe csomagolva kíméletlen pontossággal jósolta meg az elkövetkezendő napok tragikus eseményeit:
„A meteorológiai jelentések egyébként az utóbbi napokban rosszabbodtak. Augusztus végére nagy kánikulát várnak, amelyet szeptember elején pusztító zivatar, mennydörgés és villámlás követhet. Azt hiszem, azoknak lesz jó, akik jól megépített, villámhárítóval ellátott házaikba vonulnak, mert aki a fa alá áll, abba könnyen belecsaphat a villám, akármilyen nagynak és erősnek tessék is az a fa. A kérdés most már csak az, vajon akad-e olyan viharágyú, amellyel még idejében szét lehet kergetni a gomolygó felhőket és a tavalyi ágyúk nem mondanak-e csütörtököt. Ez a nagy kérdés, amelyre minden nap nehezebb lesz feleletet adni. De talán nem is árt a zivatar. Hiszen azt szokták mondani, hogy az esőtől a nagyok tüdőgyulladást kapnak és elpatkolnak, míg a kicsikre növesztőleg hat a sok víz?!”.
A világháború kitörése nagyobb erőfeszítésre, speciális eszközök, rendelkezések meghozatalára kényszeríttették a Magyar Távirati Irodát. A külső „elvárások” is nőttek a hírügynökséggel szemben. Az MTI – amíg tudott – igyekezett a világpolitikai eseményekről a körülményekhez képest kiegyensúlyozott tudósításokat adni: a háború első heteiben például a lengyel hadijelentéseket lehetőleg a német jelentésekkel együtt adta ki, tehát ha a vezérkar hozzájárult a berlini hadijelentés kiadásához, akkor minden esetben meg kellett várni a varsói beérkezését is.
A kormány bevezette a külföldről érkezett sajtótermékek ellenőrzését, korlátozta a politikai napilapok terjedelmét, különféle nyomdai megszorításokat rendelt el. A legfontosabb sajtópolitikai intézkedés a sajtóellenőrzésről szóló 8140/1939. ME. sz. rendelet volt, amely minden egyes, Magyarországon megjelenő sajtótermékre bevezette az előzetes cenzúrát. Ezzel újra életbe lépett az 1919 őszén ismételten bevezetett és 1921-ben megszüntetett előzetes sajtóellenőrzés.
Az új helyzetet a háború kitörését követően először szeptember 30-án értékelte az MTI vezetője, akinek szokása volt a hírügynökség és a társvállalatok vezetői előtt rendszeres, úgynevezett vezetői értekezletet tartani. Ezeken az elnök-igazgató értékelte az aktuális külpolitikai eseményeket, szólt azok belpolitikai vonatkozásairól, majd az igazgatók előtt felvázolta az elkövetkező hónapok fontosabb feladatait. Kozma Miklós az addig követett, háborúba nem lépő magyar külpolitikát abszolút helyesnek és követendőnek ítélte: „Ma a világháború kirobbant. Részünkről ostobaság lenne ebbe, pláne az elején beavatkozni”. Mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ettől kezdve a hírügynökségi és a propagandamunka kiemelkedő fontosságú lesz. „Nekünk mindent meg kell tenni, hogy a magunk részéről is hozzájáruljunk, hogy a hangulat nyugodt és komoly maradjon” – mondta Kozma.
Az 1940. március 16-ai vezetői értekezleten már szinte kizárólagosan a távirati iroda és a társvállalatok helyzetéről, és az előttük álló feladatokról szólt. Precizitást, alaposságot kért munkatársaitól:
„Naponként, óránként, sőt percenként jelenünk meg a nyilvánosság előtt, hol minden elkövetett hiba azonnal jelentkezik is. Az ilyen munka már rendes időben is nehéz, de különösen most nehéz, amikor az európai és a magyar helyzet olyan, hogy különösen nagy súlya van minden a nyilvánosság előtt elhangzott szónak […] A legkisebb kétely esetén ne sajnálja senki a fáradságot, vegye fel a telefonkagylót, vagy menjen át a szomszéd szobába, és ne gondolja, hogy a legokosabb ember a világon, hanem beszéljen másokkal is. Idő van rá, mert tíz perc mindig van, ami alatt mindent tisztázni lehet.”
Magyarország egészen 1941 nyaráig, nem hadviselő félként, de a tengely államai mellett elkötelezett országként is képes volt kimaradni a második világháború küzdelmeiből. A hadba lépést követően nem sokkal, 1941. december 7-én elhunyt a közben a kárpátaljai kormányzói biztossá kinevezett Kozma Miklós.
1942. január 5-én dr. Vargha József kereskedelmi és iparügyi miniszter bizalmasan közölte dr. Frigyesy Jánossal, az MTI Rt. igazgatóságának tagjával, a Magyar Rádió vezetőjével, hogy a Kozma Miklós halálával megüresedett elnöki tisztséget a kormány szerint mihamarabb be kell tölteni: a kabinet jelöltje a posztra vitéz Náray Antal nyugalmazott tábornok. Frigyesy a közlést kelletlenül ugyan, de tudomásul vette.
E kormányzati elhatározás igen kellemetlen helyzetbe hozta a magánvállalkozásként működő vállalat igazgatóságát, hiszen veszélyes, a cégcsoport önállóságát sértő precedenst láttak benne. Tiltakozásul Nárayt csak azzal a kikötéssel voltak hajlandók megválasztani (február 20-án), hogy csak a szellemi és politikai kérdések tartoznak hatáskörébe, a gazdasági ügyek nem.
Náray kinevezésének módja nem, személye azonban valamelyest megnyugvással töltötte el mind a Sándor utca „lakóit”, azaz az MTI és a Magyar Rádió munkatársait, mind a magyar politikai vezető köreit. Az országban egyre jobban érzékelhető német propaganda következtében szükség volt arra, hogy a tájékoztatáspolitika alapvető fontosságú intézményei élére Horthy Miklóshoz lojális vezető kerüljön. Náray Antal, a Legfelső Honvédelmi Tanács volt vezértitkára, Teleki Pál bizalmasa, a kormányzó Horthy Miklós barátja pedig ilyen személynek tűnt.
Náraynak elnöksége alatt többször is meggyűlt a baja a hazai szélsőjobb képviselőivel – akik őt, hol zsidó származással, hol zsidóbarátsággal vádolták. Elnöki ideje alatt egyik legnagyobb és legsúlyosabb konfliktusa Gömbös Gyula egykori sajtófőnökével, Antal Istvánnal volt. Antal 1942 márciusában, Kállay Miklós kormányfői kinevezése után tárca nélküli miniszterként (tárca nélküli nemzetvédelmi és propaganda miniszter) került a kormányba. Náray kezdettől fogva nem értett egyet – ahogy visszaemlékezéseiben fogalmaz – a „maga céljainak érdekében magát sok mindenen átsegítő »diákvezér«-ke [utalás Antal egyetemi éveire, mikor ismert szélsőjobboldali diákvezér volt – A. G.] politikájával”. Meggyőződése volt, hogy „döbbenetesen felületes megállapításaival, szónoki hévvel szolgálta ki az éppen »korszerű« tömeghangulatot”.
A rádió súlya egyre erősödött az MTI-konszernen belül is. Jelezte ezt az is, hogy Antal propaganda miniszter „minden áron meg akarta szerezni magának a Rádiót”, mivel azonban magánvállalkozás volt, megfelelő tőke hiányában terve nem valósulhatott meg. Antal ettől kezdve erősen favorizálta az államosítás gondolatát, valamint elhintette, hogy a Náray vezetése alatt álló Sándor utca elszabotálja fontos nemzeti érdekek vállalását. Annyit sikerült elérnie, hogy Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter „közegeivel” 1943-ban több hétig tartó könyvvizsgálatot tartott, ami azonban semmilyen szabálytalanságra nem bukkant.
Az MTI-nek eközben a hírszolgálaton kívül fontos szerepe lett a Kállay-kormány külpolitikájában is. A Külügyminisztériumban már 1942 tavaszán is sokan voltak, akik úgy vélték:
„A háború lényegileg eldőlt. Békekötés esetén minél jobb színben kell feltűnni a szövetségesek előtt. Sokat számít, hogy milyen érveket tudunk majd felhozni a béketárgyaláson. Nekünk, külügyi tisztviselőknek az is nagyon fontos, hogy idejében információt kapjunk minden külföldi, bennünket érintő tervről. Ehhez a Külügyminisztérium minden támogatást megad”.
Szegedy-Maszák Aladár, a külügyminisztérium politikai osztályának követségi tanácsosa látta el ezekkel a szavakkal az 1942-ben a távirati iroda Zürichbe kinevezett tudósítóját, dr. Tarr Lászlót, aki ezek után a hírügynökségi feladatai ellátásán kívül havi rendszerességgel küldte átfogó jelentéseit Zimmer Ferencnek, az MTI főszerkesztőjének, aki szoros munkakapcsolatban állt Ullein-Reviczky Antal miniszterelnökségi sajtófőnökkel. A magyar nagypolitika számára a hírügynökség információi egyre jelentősebbé, fontosabbá váltak.
Jól jelzi a távirati iroda tekintélyének emelkedésétét az is, hogy 1943 tavaszán a külügyminisztérium felkérte dr. Gurka Mártont, az MTI egyik vezető újságíró-szerkesztőjét, hogy készítsen egy tárgyilagos összefoglaló ismertetést, minden pártpolitikai vagy egyéb elfogultság nélkül, a Kállay-kormány egyéves működéséről. A kérést azzal magyarázta Zilahi-Sebes Jenő, a minisztérium kulturális osztályának vezetője, hogy a külföldi követségen levő sajtó- és kulturális attasékat tárgyilagosan informálni kell Magyarország helyzetéről. Gurka vállalkozott is a feladatra, és el is készített egy közel tízoldalas jelentést.
Később született meg az elképzelés, hogy a külföldön szolgálatot teljesítőknek ilyen belpolitikai helyzetképeket kellene küldeni. Az első jelentések után merült fel Gurkában az ötlet, hogy ne csak a külföldön szolgálatot teljesítő sajtó- és kulturális attasék, hanem az MTI külföldi tudósítói is megkapják ezeket a jelentéseket. Fel is vetette az ötletet Zimmer Ferenc főszerkesztőnek, aki azt helyesnek találta és megbízta a bizalmas tájékoztatók elkészítésével. A vállalkozás korántsem volt veszélytelen, ám egészen 1944. március 19-ig működött. A német megszállás alatt a miniszterelnökség sajtóosztálya a közvetlen MTI vonalán figyelmeztette a hírügynökséget, hogy sürgősen el kell tüntetni ezeket a jelentéseket. Nem sokkal később Zimmer Ferenc főszerkesztő közölte, hogy mindegyik másolatát megsemmisítette.
A Kállay-kormány megnövekedett politikai aktivitása, a nyugati hatalmakkal való kapcsolatfelvétel keresése a magyar hírügynökséget is elhatározásra késztette, így 1943 során sorra nyíltak meg a kirendeltségek és kezdték meg munkájukat önálló MTI-tudósítók Szófiában, Ankarában, Lisszabonban, Stockholmban, Helsinkiben és Isztambulban. A külügyminisztérium vállalta a munkába álló új tudósítók fizetésének, hírközlő tevékenységének, illetve reprezentációs költségeinek fedezetét is, sőt a külszolgálatban dolgozó külügyminisztériumi tisztviselők anyagi juttatásait, kedvezményeit az új hírügynökségi tudósítókra is kiterjesztette.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
