Múlt-kor.hu

A Kim-klán kultusza Észak-Koreában

Kim Ir Szen személyi kultuszát a Koreai-félsziget északi felén már 1945 őszén építeni kezdték. A leendő pártfőtitkár – aki akkor még csak 33 esztendős volt – a szovjet csapatok nyomában tért vissza szülőföldjére. A Koreai-félsziget 1910-ben került japán gyarmati uralom alá, emiatt nagyon sok koreai függetlenségi harcos menekült át a szomszédos Mandzsúria (Északkelet-Kína) területére. Az 1930-as évek közepén közülük emelkedett ki egy Kim Szong Dzsu nevű fiatalember, aki később felvette a Kim Ir Szen – koreai kiejtés szerint Kim Il Szong – nevet. A névváltoztatás mélyén üzenet lapult: az utónév írásjegyeinek egyik lehetséges olvasata ugyanis Japánt Legyőző-t jelent.

A hivatalos észak-koreai történelemkönyvek szerint Kim Ir Szen partizáncsapataival a mandzsúriai-koreai határon lévő Pektu-hegyvidéken győzelmesen harcolt a japánok ellen. A phenjani kiadványok ugyanakkor elhallgatják azt a történelmi tényt, hogy a második világháború előestéjén a japánok már teljesen felszámolták a koreai ellenállást, Kim Ir Szen és életben maradt társai a Szovjetunióba menekültek, ahonnan 1945-ben a Vörös Hadsereget követve tértek vissza a félszigetre.

Kim a szovjetek aktív támogatásával lett az észak-koreai területek kulcsfigurája: fiatal kora ellenére előbb pártfőtitkárrá, majd a KNDK kikiáltásával miniszterelnökké választották. A kezdetben csak „tábornok” címet viselő Kim körül a sztálini példa nyomán széleskörű személyi kultusz bontakozott ki. Bár 1956-ban az SZKP XX. kongresszusának hatására a Koreai Munkapárton belül is napirendre került a desztalinizáció, valamint a személyi kultusz felszámolása, Kimnek sikerült elfojtania az ilyen irányú kezdeményezéseket. Ettől kezdődően a KNDK belső viszonyai mind szélsőségesebbé váltak.

Az 1960-as évektől már csak „nagy vezérként” emlegetett Kim Ir Szen április 15-ei születésnapja az ország elsőszámú ünnepe lett, állítólagos szülőhelyét pedig a rezsim egyik szent helyszínévé nevezték ki. A Phenjan mellett lévő Mangjongde település napjainkban is kötelező protokoll-látogatásként szerepel a KNDK-ba látogató külföldiek programjában. 1970-től tűntek fel a Kim Ir Szen-jelvények, amiket minden KNDK állampolgárnak napjainkban is a szíve fölött kell viselnie.

A jelvények ötletét egyébként Kim Ir Szen legidősebb fia, Kim Dzsong Il vetette fel a Koreai Munkapárt V. kongresszusának előestéjén, mondván a küldöttek így fejezzék ki szolidaritásukat a nagy vezér iránt. Kim Ir Szen dicsőítésére országszerte mintegy félezer szobrot emeltek, közülük a legnagyobb a főváros közepén található. Napjainkban is megszeghetetlen szabály, hogy a szobor megközelítésekor virágcsokrot kell vásárolni, s azt meghajlás után a talpazatnál kell elhelyezni.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. tél számában olvasható.

Előfizetek most

vagy

Emlékeztetőt kérek

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra