Múlt-kor.hu

Liszt: az abbé

Liszt Ferenc egész életét átható mély és őszinte vallásosságáról sok helyen írtak már, de elég meghallgatni vallásos tárgyú műveit (ezek között nemcsak egyházi, hanem világi művek is vannak), legmélyebb hitvallását zenéjén keresztül ismerhetjük meg. Az Esztergomi miséjével kapcsolatban például azt írta Wagnernek, hogy inkább imádkozta, mint komponálta a művet.

Liszt a négy alsó papi rendet, amely ma nagyjából a diakónussággal egyenértékű, és még a papi felszentelés előtti egyházi szolgálatot jelentette, 1865. április 25-én vette fel Rómában, Gustav Hohenlohe bíboros magánkápolnájában, ettől kezdve hívták abbénak, s ettől kezdve viselhette az abbé öltözetet, amelyet ezután élete végéig hordott; kívánsága szerint ebben is temették el. A Vatikánnal való személyes kapcsolata, IX. Pius pápával való ismeretsége az ezt megelőző évekre nyúlik vissza, és az Esztergomi mise előadásával kapcsolódik össze.

„Tény, és azt hiszem, jó lelkiismerettel és szerénységem ellenére mondhatom, hogy az általam ismert zeneszerzők közül egy sincs, aki ilyen intenzív és mély érzelmekkel közelednék az egyházi zenéhez” – írta Liszt 1856-ban, az Esztergomi Bazilika felszentelésére komponált miséjének bemutatása évében. Három évvel később Liszt az év elején Raudenben tett látogatást Viktor Hohenlohénél, és ekkor ismerkedett meg az életében később nagy szerepet játszó, bíborosi rangig eljutó Gustav Hohenlohéval, aki lakosztállyal rendelkezett a Vatikánban.

Liszt vele küldte el az Esztergomi mise különleges, díszkötésű példányát IX. Pius pápának és Antonelli bíborosnak, mivel azt remélte, hogy a művet előadják a Szent Péter Bazilikában. Gustav Hohenlohe válaszában közvetítette IX. Pius pápa köszönő szavait: „Mondja meg Liszt úrnak, hogy áldásomat küldöm neki, s hogy híres Miséjét, amelyet megküldött nekem, el fogják énekelni novemberben a Szent Péter Bazilikában, és én jelen leszek.”

A hangverseny megvalósulásáról nincs tudomásunk, bár Salvatore Meluzzi, a Szent Péter Bazilika karnagya elkészítette a mű orgonakivonatát a helyi adottságoknak megfelelő előadás számára. Ez az ajándékozás előzte meg Liszt és a zeneértő pápa személyes kapcsolatát, amely Liszt római tartózkodásának első éveiben (1862-1865) vált intenzívvé. IX. Pius már fiatal korában lelkesedett a zenéért, csellón játszott és énekelt, különösen szerette Rossini műveit. Az egyházzene reformja valószínűleg szívügye volt, kifinomult zenei ízlését bizonyítja, hogy ennek megvalósításához korának kiemelkedő mestereivel került kapcsolatba: Liszttel, majd – Liszt közvetítésével – Rossinivel.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. ősz számában olvasható.

Előfizetek most

vagy

Emlékeztetőt kérek

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra