Elhunyt a krionika atyja

2011. július 27. 09:05 The Daily Telegraph

Ettinger szerette magát halhatatlannak nevezni, mivel szerinte az egész test, vagy csupán a fej lefagyasztása („neurológiai megszakítás”) az egyetlen eszköz az örök élet elérésére. Elméletét a Halhatatlanság perspektívái (Prospect Of Immortality, 1964) című munkájában fejtette ki, amely egy csapásra az emberiség "technológiai jövőjének" megingathatatlan optimistájává tette őt.

Kísérleteit fizikatanárként végezte, s a sci-fi iránti rajongása volt az, ami ráirányította a figyelmét a gépek evolúciójára; úgy érvelt, hogy az orvosi gépek az összes betegséget meggyógyíthatják. Ami ma halálos betegség, az 2050-re csak egy hasító, szúró fájdalom lesz, a halált pedig a jövő orvosai könnyen „meggyógyíthatják”.

Ettinger azt tanácsolta a kormányoknak, hogy kezdjék meg a tömeges hibernálási programok előkészületeit, ami szerinte hatalmas társadalmi előnyökkel jár. A költségek állásához az embereknek keményen kell dolgozniuk, s felelősségteljes életet kell élniük. Ettinger úgy látta, hogy a halhatatlansággal a bűnözés is megszűnik, mivel a bűnözők tudatában lesznek, hogy a hatóságok a síron túl is üldöznék őket. Az örök élet pedig "nemesebb természetet" kölcsönöz az embereknek.

A felhívás süket fülekre talált, igaz, Ettinger könyve bestseller lett, s számos, hibernálással foglalkozó szervezet megalakulását inspirálta. 1967-ben egy embert vérben és fagyálló folyadékban fürösztettek, majd egy folyékony nitrogénnal töltött medencébe helyezték, mindezt -196 Celsius fokon. A „nemes” célokban mások is fantáziát, illetve egyre többen nagy üzleti lehetőséget láttak.

A mozgalom kiváltotta az ortodox tudósok ellenszenvét, akik azt állították, hogy a lefagyasztott emberek feltámasztása olyan, mintha „egy hamburgerből újra tehenet akarnánk készíteni”. A kilencvenes évek közepén legalább 65 ember volt hibernált állapotban, s fél tucat szervezet foglalkozott ilyen irányú tevékenységgel.

Az orosz zsidó szülőktől származó Robert Chester Wilson Ettinger Atlantic Cityben, 1918. december 4-én látta meg a napvilágot. Miután a család Detroitba költözött, Robert a helyi Wayne Állami Egyetemen tanult fizikát és matematikát; zsidó gyökerei ellenére mindvégig ateista maradt. A második világháborúban tapasztalt embertelenség nagy hatással volt az örök élettel kapcsolatos nézeteire. A Wayne-n kezdett tanítani, majd 1947-ben megjelentette első esszéjét a témában; mivel ötletét senki sem karolta fel, megírta a Halhatatlanság távlatait, majd az Emberből Supermant (Man Into Superman, 1968).

72 éves korában vonult vissza, de még akkor is töretlenül hitt a hibernálás diadalában. A nanotechnológiai kutatások sikerétől fellelkesülve azt várta, hogy a lefagyasztott testeket majd a számítógépek fogják felébreszteni. Első házasságából született lánya és fia gyászolják, mindketten aktív „halhatatlanok”.

A Krionikai Intézetnek jelenleg 900 tagja van, hasonló intézmények működnek Arizonában, Kaliforniában és Oroszországban is. Ettinger alapította a Halhatatlan Társaságot (Immortalist Society) is, amely a krionika és az emberi élettartam meghosszabbítása iránt elkötelezett tudományos és oktatási csoport. A Krionikai Intézetben 28 ezer dollárért (5,2 millió forint) készítenek elő egy testet arra, hogy folyékony nitrogénnel töltött tartályba helyezzék, majd ott mínusz 196 Celsius-fokon tárolják. Az első ember, akit lefagyasztottak, Ettinger édesanyja, Rhea Ettinger volt, aki 1977-ben halt meg. Két felesége, Elaine és Mae szintén az intézet páciense - ahogyan ők nevezik az intézetben tárolt testeket.