Mizerák István fotói a Nemzeti Múzeumban

2011. július 1. 10:59 MTI

A július 31-ig látogatható tárlaton több mint harminc nagyméretű, fekete-fehér képet tekinthet meg a közönség, a fotókon a 20. század második felének Magyarországa elevenedik meg. Az érdeklődők nemcsak a munkáját hivatásszerűen űző riportert, hanem a maga művészi útját járó és kereső fotóművészt is megismerhetik, akinek pályázatokon díjazott műveit is bemutatja a kiállítás. A fotók így nem egyszerűen lenyomatok egy korból, egy országból, egy városból, hanem sűrítményei egy időszaknak, egy életérzésnek - közölte a múzeum csütörtökön.

Mizerák István (1942-1998) hivatalos karrierje 1966-ban kezdődött, mikor egy fotópályázaton "Finita" jeligével indult és második díjat nyert. Élete első szakmai munkáját az Ózdi Kohászati Üzemeknél kapta: ebből az időszakból származó fotóin a "hatalom", a politikai töltet szinte csak ironikus formában van jelen, viszont az acélgyár csarnokaiban gyönyörű képeket készített az izzó vas ragyogásában dolgozó munkásokról. Életművét áttekintve, fotóinak jelentős hányadának témája a kohászat, a vasmunkások, de mai szemmel nézve sem a "proletár" vagy a "szocializmus építése" jut róluk eszünkbe, mindinkább az emberi tartás, a munkavégzés heroizmusa, a nyers vas szépsége.

Mizerák István 1968-tól volt az MTI tudósítója és az elkövetkező években szinte valamennyi országos lapban közölték fotóit. Rendszeresen publikált a Déli Hírlap, az Ózdi Vasas és az Észak-Magyarország napilapok hasábjain. A természet szeretete egész életén át elkísérte, az Aggteleki Nemzeti Parkról készített képei hosszú éveken át szolgálták az UNESCO által védett természetvédelmi terület megismertetését, 1977-ben UNESCO-díjat nyert Az élet bölcsője című képével.

Több hazai és külföldi kiállításon érdemelt ki díjat felvételeivel, 1989 decemberében Romániában a vöröskereszttel együttműködve segítette az erdélyi magyar rászorulókat, önzetlen gesztusát húsz évvel később egy emlékplakettel posztumusz is elismerték. Bár a kilencvenes évek második felében látása erősen megromlott, élete utolsó napjáig dolgozott.