Kazal László

2011. január 27. 09:03

(1911-1983)

Kazal László, korának egyik legnépszerűbb színésze és mulattatója 1911. február 27-én született. Édesapja 1917-ben a fronton halt hősi halált, két fiúgyermekkel magára maradt anyja vendéglősként próbált boldogulni. László a kereskedelmi iskola második osztályában tizenkét tantárgyból bukott meg, csak énekből és tornából sikerült átmennie. Mivel anyagi helyzetük miatt évismétlésről nemigen lehetett szó, rikkancs, kifutófiú, borfiú, aztán pincér lett, végül az Elektromos Műveknél dolgozott, esténként pedig Rákosi Szidi színiiskolájába járt.

1929-ben Miskolcra került segédszínésznek, bonvivánszerepekre szerződött, de még Ádám szerepét is megkapta Madách Tragédiájában. Innen a színház ügyelőjével történt, tettlegességgé fajult vitája miatt bocsátották el. Kétéves csongrádi kitérő után jutott vissza Budapestre, de csak alkalmi szerepeket kapott, így elvállalt mindent: volt nyakkendőkészítő, dzsesszdobos, parkett-táncos, énekelt az Angol parkban. Ez utóbbinak köszönhette, hogy a harmincas évek második felére sikeres és keresett slágerénekes lett, állandó lemezszerződést kapott, kabarékban, önálló zenés műsorokban játszott.

1945 után a Kamara Varietében, aztán Budapest szinte valamennyi kabaréjában lépett színpadra. 1947-től a Fővárosi Operettszínházban Latabár Kálmán, Komlós Juci, Csikós Rózsi társaságában aratott óriási sikereket, 1950-ben a Vígszínházhoz szerződött, 1951-től haláláig a Vidám Színpad tagja volt. Számos zenés vígjáték főszerepét játszotta el, sőt Molnár Ferenc A doktor úr című darabjának zenés változatát rendezte is. Országosan is ismert lett, mert magánszámaival fáradhatatlanul járta a vidéket, maga is nevetett, miközben nevettetett.

Gyakran szerepelt a rádióban, korpulens alakja rendre feltűnt a tévé kabaréműsoraiban. Rendkívül népszerű volt, ha belépett a színpadra, már vastaps fogadta, utánozhatatlanul "hozta" a spicces, enyhén illuminált alakokat, például a frenetikus sikert arató Borkóstolóban. Egyedülálló előadója volt az olyan nyelvtörő hadarószámoknak, mint a megzenésített pesti telefonkönyv, a Cipzár, szilveszteri műsor hosszú évekig elképzelhetetlen volt nélküle a Magyar Televízióban. Játszott a 2x2 néha 5, a Dollárpapa, a Csodacsatár és a Mici néni két élete című filmvígjátékokban.

Dalénekesi múltja, az általa megformált kabaréalakok élete végéig kísértették. Panaszkodott, hogy szeretné az Úrhatnám polgárt és a Képzelt beteget is játszani, de mindig énekelni hívják. Csak 1962-ben mutathatta meg érzékeny jellemábrázoló képességét, amikor Moldova György Légy szíves, Jeromos című darabjának címszerepét alakította.

Magánemberként mértéktartóan élt, sem vagyona, sem káros szenvedélye nem volt. Baráti társaságban szeretett mulatni, ismerte az összes malackodó nótát és viccet, ezeket szűk körben úgy tudta előadni, hogy az a nem tűnt trágárságnak. Nem csak enni, hanem főzni is nagyon szeretett, a kollégáknak saját étele mellé saját készítésű borát tálalta fel. Váratlanul halt meg 1983. május 10-én, munkásságát 1966-ban érdemes művészi címmel ismerték el.