Az 1849-es megtorlás igazi arca
2010. október 6. 08:22 M. Lovas Krisztina
Vértanúk és áldozatok
Mindezek az okok vezettek oda, hogy 1849-ben példátlan, az európai közvéleményt is felháborító megtorló intézkedésekre került sor Magyarországon. A köztudatban leginkább csak az 1849. október 6-án kivégzett tábornokok és Batthyány Lajos miniszterelnök emléke él. Pedig a kivégzések már jóval korábban, 1849 januárjában megkezdődtek.
A Magyarországba bevonuló császári csapatok 1849 tavaszától egy-egy ütközet után, rögtönítélő eljárást követően számos esetben végeztek ki polgári személyeket. Többek között például Győr bevételekor, 1849. június 29-én Haynau kivégeztetett egy Woititz Adolf nevű 21 éves zsidó fiatalembert és Szwelka Rotiast, akiket azzal vádolt, hogy cs. kir. katonákat akartak átállásra rávenni. Július 12-én Nagyigmándon két papot, egy katolikus plébánost (Mannsbarth Antal) és egy református lelkészt (Szikszay Jánost) végeztek ki. Bűnük mindössze annyi volt, hogy a szószékről kihirdették a Függetlenségi Nyilatkozatot. Július 23-án este a Nemzeti Múzeum kertjében agyonlőttek egy honvédtisztet, aki korábban a cs. kir. hadseregben szolgált, majd másnap délben ugyanitt kivégeztek egy Szatmár megyei honvédet.
A külföldön szolgáló huszárezredek katonái 1848 őszétől kezdve igyekeztek hazaszökni az ország védelmére. A Nádor huszárezred tagjai 1849 májusában próbálták meg átlépni a magyar határt. A három útnak indult csapat közül azonban csak egynek sikerült a hazajutás, a másik kettőt elfogták. Büntetésképpen 13 huszárt lőttek főbe.
Olyan kivégzéseket, melyeket vizsgálat és hadbírósági eljárás előzött meg, Haynau elődeinek idejéből – Windisch-Grätz és Welden fővezérsége alatt – tizenhármat ismerünk. Az áldozatok elsősorban egyszerű emberek voltak. A politikai-katonai elitből ekkor csak Witalis Söll őrnagy, a tiroli vadászcsapat parancsnoka (ki a bécsi forradalomban is harcolt) és Petőcz György, Pozsony megye másodalispánja vált a megtorlás áldozatává, ő azért, mert újoncozott a magyar hadsereg számára és élelmezte a honvédcsapatokat.
Haynau színre lépésével a megtorlás módja is megváltozott. Rendszeresítették a kötél általi kivégzéseket, s elrettentésként, mindjárt kezdetként a táborszernagy két katonatisztet küldött a vérpadra. A magyar közvéleményt igencsak megdöbbentette, mikor június 5-én Pozsonyban Haynau felakasztatta Báró Mednyánszky László honvédőrnagyot és Gruber Fülöp századost. (A magyar kormány, Görgei javaslatára, úgy döntött, hogy nem él a viszontlépés eszközével.)
Hadbírósági ítélettel csupán Pozsonyban még hat személyt végeztek ki, köztük Rázga Pál evangélikus lelkészt, mert harcra bíztatta a pozsonyi nemzetőrséget. Rázga Pál kivégzés előtt elmondott imája döbbenetes hitről tesz tanúságot: „Uram, ha lehetséges, vedd el tőlem a szenvedés kelyhét, de ne az én, hanem a Te akaratod szerint! Itt állok előtted, Uram, szemben a kelő nappal, s végigtekintek éltemen. Fájdalom vesz körül, de a lelkem nyugodt. Megáldok mindent, amit a szemem lát. Áldom Pozsony lakóit, drága közösségemet, áldom szegény, vétlen gyermekeimet, áldom szeretett nőmet, áldom a császárt – azokat is megáldom, akik elítéltek. Áldom drága hazámat, s kívánom, hogy mielőbb szabad és szerencsés legyen!”
A székesfehérvári vértanúk Klapka 1849. augusztus 3-i komáromi kitörését követően váltak Haynau áldozatává. A kitörés hírére Székesfehérváron felkelés robbant ki, melynek során a népfelkelők fegyveres összetűzésbe kerültek a császáriakkal. A harc résztvevői közül hat fehérvári polgárt fogtak el (Gáncs Pál, Havelka Ferenc, Hübner András, Kuczka Mihály, Uitz Ignác és Varga Mihály), akiket fegyveres lázadásban való részvételért 1849. augusztus 14-én a pesti Újépület mögött lőttek főbe. Emlékükre 1888 augusztusában a városban emlékoszlopot állítottak.
1849. október 6-a előtt Haynau még három, a szabadságharc oldalára átpártolt cs. kir. tisztet végeztetett ki. Hruby Gyula őrnagyot, Görgei volt segédtisztjét és Murmann Sámuel soproni nemzetőr őrnagyot Temesvárott, Ormai Norbert ezredest pedig Aradon. Elrettentésként tovább folyt a polgári lakosság megbüntetése is. Kantsur András református lelkészt azért lőtték főbe, mert egy gerillacsapat nála helyezett el egy császári futártól elkobzott pénzes ládát. Schweitzer József nyomdásznak, és Fülöp György dunavecsei jegyzőnek fegyverrejtegetésért kellett meghalnia. Streith Miklós vértesboglári plébános csupán káplánját, Kőnig Mórt akarta megvédeni a hatóságok önkényétől, mikor elfogták és végül őt ítélték halálra.
1849. október 6-án kezdődött meg a szabadságharc elitjének fizikai megsemmisítése. Ezen a napon végezték ki Pesten Gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt (és Fekete Imre gerillaszázadost). Aradon a honvédsereg 12 tábornoka és egy ezredese vált a szabadságharc mártírjává. Ezt követően október 25-éig további 12 személyt végeztek ki. Báró Perényi Zsigmond az 1848-as országgyűlés felsőházának elnöke volt, aki a Függetlenségi Nyilatkozatot aláírásával is hitelesítette. Csány László és Jeszenák János báró kormánybiztosként tevékenykedett, a fiatal Szacsvay Imre a képviselőház jegyzőjeként részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat megszerkesztésében, s aláíróként is ott szerepelt. Mieczyslaw Woroniecki és Karol’ d Abancourt, valamint Peter Giron külföldiként állt a magyar szabadságharc szolgálatába. Együtt mentek a bitófa alá 1849. október 20-án.
1849. október 26-án – a nemzetközi felháborodás hatására – Bécs kénytelen volt leállítani a kivégzéseket. A nyelvújító Kazinczy Ferenc fiának, Kazinczy Lajos ezredesnek 1849. október 25-i kivégzése után 1850 januárjáig nem volt több halálos ítélet végrehajtás. Ezt követően 1850. január-februárjában még 15 személyt végeztek ki, közülük Ludwig Hauk alezredest, ki a szabadságharc katonai elitjéhez tartozott. Kolosy György honvédszázadost pedig Lamberg altábornagy meggyilkolásával vádolták, azért kellett meghalnia.
Ferenc József 1850 májusában maga mentette fel Haynaut Magyarország teljhatalmú katonai és politikai kormányzóságának tisztéből. 1853-54-ben az önkényuralom elleni titkos szervezkedésért további 21 személyt végeztek ki.
A megtorlás áldozatairól részletesen szól a 2007-ben Hermann Róbert szerkesztésében megjelent Vértanúk könyve.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
