Múlt-kor.hu

Káromkodni, énekelni tilos

Káromkodni, énekelni tilos

2009. december 15. 21:42 Balázs Bálint

A szabadtéri piacok forgalmának fedett csarnokokba terelése egészen új magatartást várt el a résztvevőktől, és pusztán gazdasági elvek mentén kialakított szabályokkal gyakorolt kontrollt felettük. A csarnokokban névvel és számmal ellátott „cégtáblás” árusítóhelyeken jelenhettek meg a termelők és kiskereskedők. A tiszta és rendezett védett és állandó piac nem tűrte a korábbi vásári, vevőcsalogatós hangulatot, a kiabálást, káromkodást, éneklést is betiltotta árusítás közben.

Egészségünk ellen irányuló merényletek

A vásárcsarnokokra ráerőltették a nyílt piacok minden funkcióját. A megszűnt piacok helyén megindult a közlekedési és közműfejlesztés, javult a közbiztonsági és közegészégügyi helyzet. A Magyar Tanítók Kaszinója kezdeményezte, hogy a felszabaduló tereken iskolai játszótereket alakítsanak ki; ezt azonban a Mérnöki Hivatal meghiúsította. A századfordulótól megélénkülő választójogi kiterjesztésért zajló tüntetések, felvonulások viszont többnyire az egykori nyílt piactereken indulnak.

A Nagycsarnok első igazgatója Ziegler Nándor házirendben rögzítette, hogy az árusok csak a csarnok felszereléseit használhatják, egyénileg ácsolt bódékat nem állíthattak fel. A Vasárnapi Újság 1897 június 6-án így számolt be az árusítás megváltozott körülmnyeiről:

"ott árulnak abban a fényes palotában, a mely majd két millió forintba került. Csak mégis fontos személyek hát ők, hogy a főváros ilyen tekintettel volt a kofa üzlet iránt! De legjobban növeli önérzetüket az a czégtábla, a melyik mindenik áruló-helye felett, szép nagy betűkkel hirdeti, hogy itt Tóth Sára árul, amott meg Kis Mária vagy Werner Jozefa.



Mikor a vevőkben szünet van, egyik-másik elmerengve pillant csinos czégtáblájára, elgondolkozik a világ haladásán s úgy érzi, hogy lám biz ő is egyszerű piaczi kofából valóságos czégtáblás kereskedő lett! Ennek aztán öntudatára jutva, magától rátér, hogy most már illedelmesebb modor illeti meg, mint hajdanában, s habár tán még most kissé nehezére esik is az, de nyelvét igyekszik lehetőleg korlátozni, amiben - mellesleg megjegyezve - nem kis segítségére vannak a csarnokban uralkodó szigorú és tréfát nem igen ismerő rendszabályok is."

A termékek szerint meghatározott bérleti díjak rendszere szerint a legtöbbet a halárusoknak kellett fizetniük a hűtőpultok bérlése miatt.



Az árusok ugyanakkor ingyen használhatták az épület felvonóit, illetve a telefont.

A közegészségügyi állapotokat elemezve viszont merőben eltérő leírások is születtek, amelyek a még szigorúbb szabályozás melletti érveket erőltették:

„Mindannyian tudjuk és érezzük is, hogy micsoda lelkiismeretlen, bűnös üzérkedések, visszaélések történnek ezen a téren minden irányban és lehető módon az utczai kofától kezdve a nagykereskedőig, a kistermelőtől a gyárosig; hogy micsoda sok piszkot, egészségtelen, mérges anyagot nyelünk le naponkint, az ez irányban szabadon, félelem nélkül dolgozó lelketlen kufárok nyerészkedési vágyából, a mindennapi kenyér, hús, tej, zsír, vaj, liszt stb. stb. élvezetével, különösen a nagyobb városokban és ezek környékén. Itt is természetesen a szegényebb népréteg az, mely leginkább szenvedi meg e következményeiben oly rettenetes állapotokat, mert nincs módjában, hogy drágán szerezhessen be egészségének veszélyeztetése nélkül élvezhető élelmi szereket.
Legegyszerűbb mód lenne eme baj orvoslására is az, hogy vegyészekből, illetve külön e czélra felállítandó tanfolyam hallgatóiból rendszeresített állásban a községek forgalmához mért megfelelő számú hatósági vegyészek alkalmaztatnának, kiknek kötelességük volna a beosztott kerületeikben levő összes élelmi szerekkel kereskedő üzleteket, vállalatokat, vásári és piaczi árúsokat váratlan időben, naponkint felkeresni s az ott eladásra kerülő czikkeket, anyagokat megfigyelni, megvizsgálni, a rossz egészségtelen anyagokat elkobozni és a vétkes kereskedőt bírságolás vagy árusítási jogának elvonása végett feljelenteni. Ha ez a vegyészi kar tisztességes javadalmazás mellett lelkiismeretes elemekből fog állani, úgy rövid időn belül vége lesz mindenféle élelmiszerhamisításnak, csalásnak s ezzel egészségünk ellen is irányuló merényleteknek és manipulatióknak”
– írta 1912-ben Obonyu Endre „Közegészségügy és orvoskérdés” címmel a Magyar Társadalomtudományi Szemlében (5. évf. 1. sz. 37-60. p.) megjelent cikkében.

Egy talpalatnyi vidék a nagyvárosban

Az állandósult drágaság, a hatósági közvetítéssel kapcsolatos folyamatos gondok idővel a köztéri piacok visszaállítását vonták maguk után, ám az újra árusító piacterekre a csarnoki szabályrendelettel majdnem teljesen megegyező szabályzat vonatkozott.




Létrejött a piacok és vásárcsarnokok máig működő szimbiózisa.

„Amíg vásárcsarnokaink nem voltak, a városrészek piaczain elszórva keresték a mi gazdasszonyaink a mindennapi konyhára valót” – kezdte az átalakuló szokások bemutatását Ágai Adolf (Porzó) „Utazás Pestről-Budapestre” című munkája. A hetedik kerületben felszámolt István téri és Almásy téri piac helyét betöltve a Klauzál téri csarnok vált Erzsébetváros közélelmezésének elsőszámú központjává. Az István téri társas eseményekről így tudósít Porzó:

„Mivel hogy a kényes szakácsné röstelte czepelni, a fiatal asszonyka meg nem bírta: rendesen egy törődött anyóka emelte görbe hátán a vásárfiát. Ezt is csak néhány haszontalan garasért. De a gondviselés meg nem felejtkezik a szegényről. Csípőtül bokáig olyan mélységes hosszú zsebet vágott az anyóka szoknyájába, hogy abba egy-egy tojáskát észrevétlen lehetett becsúsztatni, utána egy szál kolbászt, meg valami gyökérdarabot. Telik ezekből a szerzeményekből egy kis ebéd. Hogy ezt a piaczi életet a maga pezsgő valódiságában láthassam, korábban kellett volna otthagynom az ágyat, amit az én természetem be nem vesz. De a napnak bármely órájában mentem is arra, mindig volt ott élet. Legfestőibb pontja a László király vendéglője - hétköznapi nyelven: a Laczikonyha. (…) Ez is mind csak volt. Sertés, liba, hal a kerületi vásárcsarnokba vonult s a László király roppant ebédlőjét pótolja egy tisztességes vendéglő. Karácsony táján pedig a felső világítás derűjében zöldel a sok apró fa. Olybá tetszik, mintha üvegházi tündérkert virult volna ki benne. Most parkká lett az István-tér. Tavaszszal az orgonabokrok fürtjei rengenek ott s oszlik szerte az ő édes illatuk, nyáron meg elsült fiatal fák fanyar árnyékában hűsel nagy izzadva az itt rekedt emberiség.” (Porzó (Ágai Adolf) Utazás Pestről-Budapestre. 1843-1907. Rajzok és emlékek a magyar főváros utolsó 65 esztendejéből., Budapest, 1909.)

A csarnokokkal tehát új élet kezdődött a fővárosban, ahogy a Vasárnapi Újság cikke fogalmazott: az új világban „győzedelmeskedni fog az egyformaság elve”.

Káromkodni, énekelni tilos

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra