A válság, ami megrázta a világot
2009. október 25. 11:14 MTI
1929. október 24-én rohamos zuhanásnak indultak a részvényárak a New York-i tőzsdén, a pánikba esett befektetők egy nap alatt 13 millió értékpapírtól szabadultak meg. A folyamat október 29-én, a "fekete kedden" tetőzött, az óriásira duzzadt kínálattal szemben ekkor már nem állt kereslet - egy hét alatt a legtöbb részvény értéke a felére csökkent, a piac összeomlott. Ez volt a nyitánya az első egész világot megrázó, több évig tartó gazdasági válságnak, amelyhez hasonlót csak napjainkban élünk át újra.
A világgazdasági konjunktúra a múlt század húszas éveinek végére kifulladt, de a szakértők bíztak benne, hogy a nehézségek csak átmenetiek lesznek. Erre cáfolt rá a tőzsdekrach, amelyben vagyonok tűntek el, sokan mindenüket elvesztették és öngyilkosságot követtek el. Kezdetben sem a közvélemény, sem a pénzemberek nem fogták fel a válság súlyát, John D. Rockefeller például azt mondta, hogy hosszú életében a krízisek jöttek és mentek, s most sem lesz másként.
Az árfolyamok időről időre valóban felfelé indultak, de aztán megint estek, mélypontjukat 1932 nyarán érték el. A "nehéz éveket" a néhány talpon maradt bank csak úgy élte túl, hogy hitelt nem adtak, a tartozásokat viszont könyörtelenül behajtották - nem csoda, még a gyilkos bankrablók (mint például a Bonnie és Clyde páros) is hőssé válhattak az emberek szemében.
Mivel az első világháború után - noha ennek nem volt teljes tudatában - már az Egyesült Államok játszotta a vezető szerepet a világgazdaságban, a válság előbb-utóbb minden országot elért, lett légyen az szegény vagy gazdag, és mindenhol katasztrofális következményekkel járt. Gyárakat és bankokat zártak be, emberek milliói maradtak munka, lakás és pénz nélkül. Mivel minden ország saját iparát igyekezett védeni, a világkereskedelem a kétharmadára esett vissza, a munkanélküliség több helyen a munkaképes lakosság egyharmadára nőtt.
Csődhullámok sora söpört végig a világon, a valuták elértéktelenedtek, 1931-re gyakorlatilag megszűnt a nemzetközi fizetési forgalom. Az 1933-ig elhúzódó válság alatt az értékpapírok az 1919-es árfolyam kilencedére zuhantak, a termelés a felére esett vissza, zsugorodott a művelés alá vett termőföld. A válság és a nyomában járó társadalmi-politikai felfordulás kedvezett a szélsőségeknek, a nacionalista demagógiának, így juthatott hatalomra egyebek között Németországban Hitler is.
A kezdeti válságkezelési intézkedések (például a fokozott takarékoskodás, a felesleges készletek megsemmisítése) nem jártak eredménnyel, emiatt Herbert Hoover amerikai elnök is megbukott. Utóda, az 1933 elején beiktatott Franklin D. Roosevelt új társadalmi-gazdasági irányvonalat (New Deal) hirdetett meg. A láthatatlan kéz politikája helyébe a keynes-i cselekvő állam lépett, közmunkaprogramokat indítottak, trösztellenes törvényeket fogadtak el. Amerika és a világ lassan lábalt ki a válságból, amely csak a második világháború előestéjén ért véget, nem kis részben a fegyverkezésnek köszönhetően.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
