Szádeczky-Kardoss Lajos

2009. május 30. 10:56

Felsőfokú tanulmányait 1877-79-ben a budapesti egyetemen, 1879-81-ben a bécsi Institut für Österreichische Geschichtsforschungban végezte. 1880-ban galíciai és romániai levéltárakban végzett kutatásokat. 1881-ben Budapesten történelem-latin szakos tanári, 1882-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1882-től 1891-ig a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője. 1883 tavaszán herceg Odescalchi Artúrral a bukovinai székelyek Magyarországra telepítésének ügyeit intézte. 1883-tól a budapesti egyetemen „A magyar történelem XVI. és XVII. századbeli része” című tárgykör magántanára. 1891-1919 között a kolozsvári egyetemen, majd 1919-21-ben a Budapestre menekült kolozsvári egyetemen a magyar történelem és segédtudományai nyilvános rendes tanára. 1895-96-ban és 1906-7-ben a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi kar dékánja, 1910-11-ben az egyetem rektora. 1921-29-ben a szegedi egyetemen a magyar történelem nyilvános rendes, a gyorsírás jogosított tanára. 1920-22-ben kormánypárti programmal Hódmezővásárhely II. választókerületének nemzetgyűlési képviselője.

1895-ben részt vett a gróf Zichy Jenő vezette kaukázusi és közép-ázsiai expedícióban, amelynek útinaplóját is megírta. Ő gyűjtötte össze az 1900. évi párizsi világkiállításon bemutatott erdélyi műkincseket. 1903. évi törökországi tanulmányútján felkutatta Thököly Imre és Zrínyi Ilona egykori kis-ázsiai lakóhelyét. Az I. világháború idején hadtörténetíróként bejárta a galíciai lengyel, a szerb és az albán harctereket, Erdélyben részt vett a nagyszebeni és brassói ütközetben. Román és lengyel levéltárakban kutatott. Számos régi magyar történelmi forrást tett közzé. Kiadta a Székely oklevéltár V-VII. kötetét (Kolozsvár, 1895-98), továbbá egyebek között Apor Péter verses műveit és leveleit (1903), Bethlen Gábor és Illésházy Gáspár levelezését (1914), valamint Bethlen Miklós emlékiratait (1923). Az erdélyi történelemmel egyébként 1879-ben került először személyes kapcsolatba, amikor a Magyar Történelmi Társulat marosvásárhelyi vándorgyűlése során megnyílt a magyar történeti kutatás előtt a gróf Teleki-nemzetség ottani rendkívül nagy értékű levéltára. E vándorgyűlés alkalmával került közelebbi kapcsolatba a Társulat akkori nagy titkárával, Szilágyi Sándorral, aki az erdélyi történelem művelésére buzdította, sőt felhívta figyelmét felderítésre váró problémákra, hiányosságokra.

Szádeczky Szilágyi Sándor útmutatásai szerint kezdte meg az erdélyi történelem művelését. Eleinte Erdély XVI. századi története kötötte le figyelmét, s attól fogva, hogy kiadta Mihály havasalföldi vajdáról szóló tanulmányát (1882), melyet e korszakra vonatkozólag főleg a bécsi levéltárakban gyűjtött forrásanyag közzététele követett. Rendszeresen jelentek meg Erdély XVI. századi történetére vonatkozó forrástanulmányok, melyek főként János Zsigmond és Báthory István uralkodása alatti időszakok képét színesítették. Később Erdély XVIII. századi története vonzotta, mert Erdély történetének ez a korszaka levéltári források alapján alig volt feldolgozva. Forrásgyűjteményt adott ki Apor Péterről, Halmágyi Istvánról és a székely határőrség szervezéséről. Tanulmányokat szentelt a székelyek intézményeinek, a csíki székely krónikának. Életműve úttörő jelentőségű: ö az első, aki a XVI. és XVIII. századi erdélyi történelmet, vagy annak egyes részleteit széleskörű levéltári kutatások alapján tudományosan feldolgozta. Továbbá ő volt az első, aki a XVI—XVII. századbeli magyar-lengyel történelmi kapcsolatok tudományos feldolgozását ugyancsak levéltári kutatások alapján megindította. Utolsó művei is Báthory Istvánról szóltak.

1926-tól a krakkói Lengyel Tudományos Akadémia külső tagja. 1883-91-ben a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság jegyzője. Egyúttal a vilnói egyetem díszdoktora. Az MTA levelező tagja 1888. május 4-től, rendes tagja 1909. április 29-től. Akadémiai székfoglalóját A céhek történetéről Magyarországon címmel 1889. április 8-án, majd Még egyszer a csíki székely krónikáról címmel 1910. március 6-án tartotta.

Fő művei: Mihály havasalföldi vajda Erdélyben 1599-1601. Bp., 1882.; Báthory Zsigmondné, Mária Krisztierna. Bp., 1893.; A gróf Haller-család története. Bp., 1886.; Kornyáti Békés Gáspár életrajza. Bp., 1887.; Báthory István lengyel királlyá választása 1574-1576. Bp., 1889.; Izabella és János Zsigmond Lengyelországban 1552-1557. Bp., 1888.; A céhek történetéről Magyarországon. Bp., 1889.; Kovacsóczy Farkas. Bp., 1891.; Szerémi György élete és emlékirata. Bp., 1892.; Erdély és Mihály vajda története 1595-1601. Temesvár, 1893.; Udvarhely vármegye története. Bp., 1900.; Konstantinápoly és magyar emlékei. Bp., 1903.; A csíki székely krónika. Bp., 1905.; A székely határőrség szervezése 1762-64-ben. Bp., 1908.; Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon 1307-1848. I-II. Bp., 1913.; Przemysltől Breszt-Litovszkig. Harci élmények és lengyel-magyar történelmi emlékek. Bp., 1916.; A székely puccs 1877-ben. Bp., 1920.; A székely nemzet története és alkotmánya. Bp., 1927., reprint kiad. 1993.

Róla szóló irodalom: Lukinich Imre: Szádeczky-Kardoss Lajos. Századok, 1936.