Palugyay Imre

2009. május 29. 15:13

Palugyay Pál és Derekassy Zsuzsanna birtokos szülők fiaként látta meg a napvilágot. Középiskoláit Sátoraljaújhelyen végezte. Ezután bölcsész és jogi tanulmányokat folytatott: a bölcsészettudományokat Rozsnyón, a jogi tanfolyamot Kassán hallgatta. Ezután a patvarista évet Zemplén, majd Borsod megyében töltötte. 1840. szeptember 24-én avatták ügyvéddé. 1840-től a Helytartótanács tisztviselője: az 1840-es év utolsó napjaiban lett a magyar királyi helytartótanács gyakornoka, majd öt és fél éves díjtalan szolgálat után 1846. július 16-án a tanulmányi bizottsággal egyesített királyi könyvbíráló főhivatal tollvivőjévé nevezték ki. 1848-49-ben az országos statisztikai hivatal alkalmazottja: az 1848. márciusi mozgalmak után Szemere Bertalan belügyminiszter a Fényes Elek igazgatósága alatt létesített statisztikai hivatal egyik tagjává nevezte ki. Utóbb 1849. februárjában herceg Windischgrätz az ideiglenesen alakított polgári közigazgatás tanulmányi osztályának titoknokává, majd ugyanezen év szeptemberében a pesti főispánság titkárává, 1851 márciusában pedig ugyanitt kerületi tanácsossá nevezte ki. Végül az ezen hivatali minőségnek 1858. január 10-én kelt legfelsőbb elhatározás folytán való megszűntével, császári tanácsosi címmel a császári-királyi magyar helytartóság pozsonyi osztályánál titkár lett.

Főként statisztikai, közjogi és közigazgatás-tudományi munkáiról, valamint országleírásairól ismert. A reformkori vármegye máig legalaposabb és leghasználhatóbb, négy kötetes leírását készítette el: az első kötetben (Megye-alkotmány) a vármegye közigazgatási (politikai) és jogszolgáltató funkcióinak, jogainak, kötelességeinek és intézményeinek, szerveinek részletes leírásán túl a vármegye-rendszer történetét is ismerteti. A második kötetben (Megye-hivatalok) a vármegyei tisztújítás intézményének és a vármegyei hivatalok történetének bemutatása mellett azok reformkori hatáskörét és működését is bemutatja széles jogtörténeti és jogtudományi forrásapparátussal megtámogatva. A vármegyei hivataloknál, mind a tisztikar, mind a szegődöttek esetében, korabeli esküformákat is idéz. A III–IV. kötetek a magyarországi vármegyék rendszeres statisztikai leírását adják. E munkája mellett a reformkori jog- és közigazgatás-történet szempontjából különösen fontosak a Túrmezőről és a horvát-szlavón tartományokról készített hasonló összefoglalásai.

Cikkei a Tudományos Gyűjteményben (1848. II. Korrajzok), az Új Magyar Múzeumban (1851-1852. I. Történeti vázlatok Dalmatiának hazánkhozi viszonyairól; Statisztikai adalékok Magyarország jelen ismeretéhez) a Magyar Sionban (1863. Bodafalvai plebánia története, 1864. oklevélközlés, 1865. Brevis chronologia historia illati ad cottum Liptoviensem protestantismi subin in gremio ejusdem cottus longe lateque diffusi) jelentek meg. Az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.

Az MTA levelező tagja 1847. december 23-tól. Akadémiai székfoglalóját Történeti vázlatok Dalmatiának hazánkhozi viszonyairól címmel 1848. szeptember 1-jén tartotta.

Fő művei: Werbőczy István rövid életrajza. Pest, 1842.; Megyerendszer hajdan és most. I-IV. Pest, 1844-48.; Túrmező oklevelekkel kísért jogtörténeti ismertetése. Pest, 1847.; Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. I-IV. Pest, 1851-55.; Történeti vázlatok Dalmatiának hazánkhozi viszonyáról. Pest, 1852.; A kapcsolt részek (Slavonia-Croatia) történelmi s jogviszonyai Magyarországhoz. Pozsony, 1863.

Róla szóló irodalom: Keleti Károly: Palugyay Imre 1evelező tag emlékezete. Bp., 1874.; Jároli József: Palugyay Imre halálának egy és negyedszázados évfordulójára. Körösök Vidéke, 1991.