Mednyánszky Alajos, báró

2009. május 28. 21:14

Mednyánszky László báró császári-királyi kamarás és Esterházy Jozefin grófnő fia. Tanulmányait nyolcévesen a trencséni piaristák gimnáziumában kezdte. 1797-től a bécsi Theresianumban tanult. 1801-ben Sarau gróf pártfogásával nemes apród volt a bécsi udvarban. 1801 és 1804 között a pozsonyi királyi akadémián bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott. Pályafutását 1804-ben a bécsi kancelláriánál kezdte. 1805-ben tiszteletbeli fogalmazó, 1806-ban római császári kamarás lett. Őt bízták meg, hogy Napóleon közeledő hadserege elől a kancellária levéltárát Bécsből Budára szállítsa. 1810-ben veszelei (Nyitra vármegye) birtokára vonult vissza, s történeti, irodalmi és régészeti tanulmányokat folytatott. Meséket, mondákat, okleveleket, régészeti emlékeket és gazdag könyvtárat gyűjtött. Egyúttal rendszeresen részt vett Nyitra vármegye közgyűlésein, a nemesi felkelés létesítésében tevékenyen részt vett.

Az 1820-as évektől ismét aktívabb közéleti szerepet vállalt. Előbb a Magyar Tudományos akadémia felállítását intéző, majd 1828-ban az iskolák és a nevelés reformterveit kidolgozó országos bizottság tagja. 1830-ban királyi helytartótanácsossá nevezték ki. 1830-ban a pesti kolerajárvány ügyeinek királyi biztosa. 1833-ban királyi udvari tanácsossá és kancelláriai előadóvá, 1835-ben Trencsén vármegye helyettes főispánjává nevezték ki. 1837-től Nyitra vármegye főispánja. A királyi kamara ügykezelési reformjának kidolgozása 1836-38-ban szintén az ő nevéhez köthető. 1839-ben az iskolák rendezésére felállított bizottság elnöke. 1842-ben főkincstárnok. Fia Mednyánszky Dénes geológus, akadémikus.

Művelődéspolitikusként a közoktatás magyar nyelvűségéért küzdött. Tervezetet készített az ipariskolákról, sürgette a magasabb szintű tanító- és tanárképzést, nagyobb teret kívánt biztosítani a reálismereteknek. Az irodalmi életben is ismert. Regényes útirajzokat és történeti tárgyú cikkeket közölt főleg német, részben magyar nyelven. A Vág folyón való utazás apropóján összefoglalta a régió történetét. Ez a történeti útleírás a maga korában úttörő jellegű vállalkozás volt. Jelentősek elbeszélései és mondagyűjteménye. Nagy hangsúlyt fektetett a különböző források összegyűjtésére. Számos családdal felvette a kapcsolatot, akik lehetővé tették, hogy az archívumukban őrzött oklevelekről másolatot készíthessen. Igyekezett az eredeti kútfőket is összeszedni. Kiadta a Stiborci családra vonatkozó okleveleket, elemezte Pázmány Péter 1623-as római útját. Értekezett a templomosokról is, bár elméletének bizonyos részei inkább a misztika felé közelítenek. Velük kapcsolatban vizsgálat alá vetette a hozzájuk köthető egyházas helyeket. Történeti életrajzot írt Mátyás királyról, Nádasdy Tamás, Thurzó György, Illésházy István nádorokról. Előszeretettel foglalkozott a különböző várakkal, várromokkal, illetve a hozzájuk köthető regékkel és mondákkal.

A bajor királyi tudományos akadémia tiszteleti tagja lett 1817-ben. 1836-tól valóságos belső titkos tanácsos. Az MTA igazgatósági tagja 1830. november 17-től, tiszteleti tagja 1831. február 15-től.

Fő művei: Drágffy Jánosnak 1526. mohácsi táborból költ utolsó rendelése. Tudományos Gyűjtemény, 1818.; Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungarn. Pest, 1826., 2. kiad.: 1844., szlovákul: 1962., magyarul Soltész Gáspár fordításában: 1981.; Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit. Pest, 1829., magyarul: 1832.; Klänge aus dem leben (Gedichte und Novellen). Oedenburg, 1841.; Regék és mondák. Vál. Fried István, Hana Ferková. Bp.-Pozsony, 1983.

Róla szóló irodalom: Toldy Ferenc: Mednyánszky Alajos. Akadémiai Értesítő, 1844.; Ipolyi Arnold: Báró Mednyányszky Alajos emlékezete. Új Magyar Múzeum, 1854.; Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai. Bp., 1955.