Győry Tibor

2009. május 2. 22:29

1893-ban orvosi, utóbb középiskolai egészségtan-tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen. 1893-tól a fővárosi egyetem belgyógyászati klinikája, majd a Rókus Közkórház orvosa. 1902-től az orvostörténet magántanára, 1916-tól címzetes nyilvános rendkívül, 1936-tól címzetes nyilvános rendes tanára. 1905-től a budapesti állatorvosi főiskolán az állatorvostan-történelem megbízott előadója. Az I. világháborúban törzsorvosként teljesített szolgálatot. 1919-32 között a Népjóléti Minisztériumban miniszteri tanácsosként, 1927-től helyettes államtitkárként az általános és társadalom-egészségügyi ügyosztályt vezette.

A tudományos igényű magyarországi orvostörténeti kutatás egyik megalapozója volt, a módszertant szinte autodidakta módon sajátította el. Főleg magyar vonatkozású orvostörténeti kérdésekkel foglalkozott. Összeállította a magyar-orvostörténet bibliográfiáját, számos új adatot saját maga kutatott fel. Megállapította a kiütéses tífusz és a szifilisz betegségek lényegét. A magyarság szempontjából legnagyobb érdeme, hogy hitet tett Semmelweis Ignác magyar származása mellett és munkásságát nemzetközi szinten is elismertette. Kimutatta, hogy a gyermekágyi láz felfedezőjének ősei már a XVII. században Magyarországon éltek. Összegyűjtötte és magyar, illetve német nyelven kiadta Semmelweis munkáit. Neki köszönhető, hogy 1906-ban a világhírű orvos szobrot kapott a magyar fővárosban. Kisebb értekezésiben is lényeges kérdéseket – a himlő, a pestis gyógyítása, a gégetükör feltalálása, I. Lajos király betegsége, a vérbaj európai jelenléte - vett górcső alá. Számos tanulmánya jelent meg nyomtatásban, a Századokban nyolc dolgozatot, és mintegy 60 könyvismertetést közölt. Egyik főművének lehet tekinteni Az orvostudományi kar története című művét, amelyben részletesen ismertette a felsőszintű orvosi oktatás múltját. 1900-34 között a Népegészségügy című folyóirat szerkesztésében vett részt.

A Magyar Tudományos Akadémia 1933. május 19-én választotta levelező tagjává. : A Tanszékek betöltése a Nagyszombatban felállított orvosi fakultás fennállásának első évszázadában című székfoglaló előadása 1933. május 19-én hangzott el. Külső tagja volt a hallei Leopoldina Német Természettudományi Akadémiának, a berlini és a barcelonai orvosi akadémiának, a német és a francia orvostörténeti társaságnak. Különösen szoros kapcsolatban állt a lipcsei egyetem orvostörténeti intézetével, a magyarországi kutatásokról számos információt juttatott el a német tudósok számára. A német orvostörténelmi társaság az ő tiszteletére 1929-ben Budapesten tartotta évi nagygyűlését. 1908-tól tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak.

Fő művei: Bibliographia medica Hungarica 1472-1899. Bp., 1900.; Morbus Hungaricus. Bp., 1901., németül Jena, 1901.; Nagy Lajos király halála és betegsége. Századok, 1902.; Az orvostörténelem gyakorlati hasznáról és kultúrtörténeti jelentőségéről. Orvosi Hetilap, 1902.; A magyar gyógyászat történelmének vázlata. Bp., 1902.; Semmelweis összegyűjtött munkái. Kiad., bev. Bp., 1905., németül Jena, 1905.; A történelmi igazság a Czermak-Türk-féle prioritási vitában. Orvosi Hetilap, 1905., németül Berliner Klinische Wochenschrift, 1906.; Semmelweis családfája. Századok, 1906.; A Semmelweis-tanok eltorzítása a XX. század orvosi irodalmában. Budapesti Orvosi Újság, 1906., németül Stuttgart, 1906.; II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak betegsége és halála. Természettudományi Közlemények, 1906.; Thököly Imre betegsége. Századok, 1906.; Medizinisch-wissenschaftliche Beziehungen zwischen Ungarn und Deutschland im XVI-XVIII. Jahrhundert. Berlin, 1907.; Weszprémi István, az antitoxikus therapia előharcosa. Orvosi Hetilap, 1909., németül: Deutsche Medizinische Wochenschrift, 1909.; Wanderungen und Erlebnisse des ungarischen Arztes Franz Páriz de Pápa in Deutschland im XVII. Jahrhundert. Karlsruhe, 1911.; Der Morbus Brunogallicus (1677). Giessen, 1912.; Sinapius Mihály, a XVII. századvégi anti-hippokratikus mozgalom megindítója. Orvosi Hetilap, 1914., németül: Lipcse, 1913.; A proletár-diktatúra a közegészségügy terén. Bp., 1920.; Magyar orvosok szerepe az orvosi tudomány kiépítésében. Orvosi Hetilap, 1924., angolul: Oxford, 1923., németül: Bp., 1925.; Közegészségügyi állapotaink és intézményeink a XIX. század első harmadában. Orvosi Hetilap, 1927.; Az orvostudományi kar története 1770-1935. In: A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem története. III. Bp., 1936.

Róla szóló irodalom: Walter von Brunn: Tiberius Győry in memoriam. - Dobay András: Győry Tibor, az orvostörténész. Orvosképzés, 1938.; Herczeg Árpád: Győry Tibor. Századok, 1938.; Issekutz Béla: Győry Tibor levelező tag emlékezete. Akadémiai Értesítő, 1942.; Schulteisz Emil: Győry Tibor. Orvosi Hetilap, 1963.; Daday András: Egy orvostörténész visszaemlékezései. Orvostörténeti Közlemények, 1976.; Szállási Árpád: Emlékezés egy kiváló orvostörténészre. Győry Tibor. Orvosi Hetilap, 1979.