Rejtélyek az aquincumi orgona kutatásában
2008. november 25. 11:25 MTI
A világhírű aquincumi orgonával kapcsolatos rejtélyekről rendezett vitadélutánt hétfőn a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat az Aquincumi Múzeumban. Valóban víziorgona volt-e, miért készültek a sípjai bronzból, milyen lehetett a hangereje - ezek a kérdések is felmerültek.
Zsidi Paula a múzeum igazgatója felidézte, hogy az aquincumi polgárváros feltárása során bukkant Nagy Lajos régész munkatársaival a víziorgona maradványaira 1934 őszén. Már ez az időpont is rejtély, hiszen a mai kiállítótér, a volt elektromos centrálé építését megelőző 1935 májusi ásatásokhoz kapcsolja a korabeli sajtó az orgona megtalálását. Nagy Lajos nyilván ráébredt a lelet jelentőségére és előbb minden körülményt tisztázni akart, a 400 darabból álló leletegyüttesről. Ezután igen gyorsan publikálta is az eredményeket - fűzte hozzá az igazgató.
A fémből készült részek viszonylagos épségben maradtak meg a rájuk omlott törmelék alatt, a városban ugyanis a 3. század közepén hatalmas tűzvész pusztított, amely a tűzoltók házát és a benne álló orgonát is érintette. Tudható, hogy a tűzoltással is foglalkozó posztókészítők kollégiuma 228-ban kapta meg a hangszert. A kutatások az ajándékozó, Viatorinus és a víziorgonán "kellemesen játszó" Aelia Sabina római-aquincumi nő személyét is feltárták.
Az orgona első rekonstruált példányát már 1935-ben elkészítette a pécsi Angster orgonaépítő cég, erről hétfőn egy 1937-es filmhíradó részletet is bemutattak, Pécsi Sebestyén játékával. Az Aquincumi Múzeumban ma látható, 1969-es másolaton is lehet játszani, itt egy vászonfújtató nyomja be a levegőt. Király Kinga orgonista megszólaltatta a hangszert Varga Lászlónak, az Aquincum Orgonaépítő Műhely vezetőjének segítségével. Varga szerint a hangszer fontosságát - az amfiteátrumban, reprezentatív közösségi eseményeken kellett szerepelnie - megerősíti, hogy bronzból készültek a sípjai, a hangereje változtatható.
A Magyar Tűzoltó Múzeum rekonstruált víziorgonájának a víznyomó szerkezete is egyedi; Minárovics János elgondolása alapján készült, Lukács Tamás orgonakészítő műhelyében. Csicsman Gyula múzeumigazgató elmondta, hogy a Művészetek Palotájában álló kópia szellemi atyja, Minárovics a múlt héten elhunyt. Újabb és fiatalabb kutatónemzedékre vár a feladat, hogy tisztázza a hangolás kérdését, a levegőt a sípokhoz juttató szerkezet pontosságát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
