Ötszázötven éve volt a nándorfehérvári diadal
2006. július 21. 13:15
Nándorfehérvár: Magyarország kulcsa
Nándorfehérvár (ma: Belgrád, Szerbia fővárosa) stratégiai jelentőségét fekvésének köszönhette. A Duna és a Száva találkozásánál lévő terület már az ősidők óta lakott volt. A település az antik forrásokban Singidunum néven fordult elő. A város 1071-ben került magyar kézre, amikor Salamon király foglalta el. A területre azonban a bizánciak is igényt tartottak, ennek következtében Nándorfehérvár gyakran cserélt gazdát, többször újjá is építették. A 14. század vége óta fokozódó török nyomás miatt Zsigmond fontos szerepet szánt az erősségnek. Ennek érdekében komoly várépítési munkálatok mentek végbe. Felújították a fellegvárat, a kaput felvonóhíddal látták el. A vizivárost fallal vették körül, és a kiépített felsőváros is komoly védművekkel rendelkezett. Az alsóvárosban sok kis utcából és háztömbökből állt. A vár így a déli végvárvonal legfontosabb erőssége lett, ami útjában állt az oszmánoknak. 1440-ben II. Murád - kihasználva a polgárháborús állapotokat - kísérletet is tett az elfoglalására. Tallóci János vezetésével azonban a várbeliek győztesen kerültek ki a több hónapos ostromból.
Bizánc eleste a Magyar Királyság számára is sorsdöntő volt, mivel ekkor már "csak" hazánk állt az Oszmán Birodalom hódító útjában. 1454 nyarán II. Mehmed Szerbiára támadt, Hunyadi, aki kormányzósága után megkapta az országos főkapitány címet, mozgósítást rendelt el. A törökök már Szendrőt ostromolták, de a magyar támadás hírére visszavonulót fújtak. Hunyadi megragadta az alkalmat, és Krusevácnál egyetlen csatában verte szét a 30 ezer főre tehető utóvédet. Az oszmánok 1455-ös visszavonulása nem jelentette azt, hogy II. Mehmed letett volna támadó szándékáról. A Szentszék is érezte a veszélyt. Már Bizánc elfoglalása is arra késztette V. Miklós pápát, hogy keresztes hadjáratot hirdessen. Utóda, III. Calixtus folytatta elődje kezdeményezését, és ebben számíthatott Kapisztrán János támogatására is.
A küzdelem szellemi atyja, Giovanni da Capestrano 1386. június 24-én született. A perugiai egyetem elvégzése után a hivatali pályát választotta, de egy keserves fogságban megélt látomás következében a szerzetesség mellett döntött. 1416. október 4-én lépett a ferences rendbe. Sanyargatta önmagát, rengeteget tanult, szónoklási képességével kiemelkedett kortársai közül. Az óriási hatást főként egyénisége váltotta ki. Szuggesztív személyisége olyan országokban is mély benyomást tett, ahol a hallgatóság nem is értette a latin nyelvet.
"Elaludtam, és alvás közben nagy zajt hallottam, amely felébresztett, és láttam a napnak egy sugarát, amely a torony egész belsejét megvilágította. Felemeltem fejemet, hogy Istennek hálát adjak; akkor magam fölött látok egy (franciskánus) testvért, akinek lábai át voltak fúrva; mikor felemeltem karjaimat, hogy megragadjam, hirtelen eltűnt. Mikor lehajtottam a fejemet, kopasznak találtam fejemet, miként most is látod. Azután rájöttem, hogy ez eltűnt testvér nem volt más, mint a mi atyánk, Szent Ferenc: megértettem Isten akaratát, hogy a világot elhagyjam, és Neki szolgáljak."
A ferences szerzetes 1455 júniusában érkezett Győrbe. Szeptember 17-én a pápa Carvajal bíborost bízta meg a törökök elleni háború megszervezésével. A felhívás az uralkodók körében süket fülekre talált, de a tömegek lelkesedése nagy mértéket öltött. (A ferencesek buzgalma következtében 1456 nyarára komoly "haderő" gyűlt össze Bécs környékén, hogy harcoljanak a hitetlenek ellen. Ez a sereg azonban nem találkozott a szultán haderejével.) A pápa továbbá különleges adót vetett ki, és eladta kincseinek jelentős részét, 1456. június 29-én pedig kihirdette imabulláját. Ebben elrendelte, hogy a török veszély elhárítása érdekében minden nap délután három és az esti ima (a napnyugta) között félórás időközben hívják a harangok egy Miatyánk és egy Üdvözlégy elmondására az embereket.
Eközben az oszmán haderő is készületeket tett. II. Mehmed a hadszíntérhez közelebbi Drinápolyba költözött, hűbéreseitől katonákat és pénzt követelt, és magához csábította a legjobb európai ágyúöntőket. A magyar határ felé 300 löveggel és 80-90 ezer katonával indult el. A felvonulás egy hónapig tartott, az ostrom július 4-én kezdődött.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
