Múlt-kor.hu

Baszkföld történelme

2004. március 12. 11:15

Európa történetének egyik legszörnyűbb merényletét követték el tegnap, 2004. március 11-én Madridban. A spanyol kormány azonnal az ETA baszk szeparatista terrorszervezetet vádolta meg a támadással, jóllehet az akció körülményei egyelőre nem vallanak a terrorszervezet módszereire. Akárki is felelős a katasztófáért, nem árt megismerkednie a baszk nép hányatott történelmével, beleértve a dicső középkori múltat és a dicstelen jelenkori terrorizmust.

A baszkok eredete és ókori története

Bár számtalan elmélet született ebben a témában, a baszk nép pontos eredete ismeretlen. Vannak, akik azt állítják: a baszkok az indo-európai népekkel együtt, mintegy 4000 évvel ezelőtt érkeztek jelenlegi lakóhelyükre. Ezt az elméletet azonban földrajzi és régészeti szempontból is cáfolták már. Mások az Ibériai-félsziget őslakosaitól eredeztetik őket. A legfantáziadúsabb elméletek egyenesen az elpusztult atlantiszi nép leszármazottainak tartják őket. A tudósok igazából csak egyvalamiben értenek egyet: abban, hogy a baszkok évezredek óta ugyanazon a helyen élnek, tehát Európa legősibb, egy helyben élő nemzetét alkotják.

Hasonló homály övezi a baszk nyelv (baszkul euskara) eredetét is. Bár léteznek elméletek, melyek a baszkot a grúz, a berber, sőt, a kecsua nyelvvel rokonítják, a legtöbb tudós azt a véleményt osztja, mely szerint az euskara nem sorolható be egyetlen ismert nyelvcsaládba sem, hanem egy önmagában álló, külön nyelvcsaládot képez.

A baszk történelem kezdeteiről tehát keveset tudunk, annyi mégis bizonyos, hogy az elsők, akik meghódításukkal próbálkoztak, bizonyos indo-európai törzsek és a kelták voltak. Ha ők nem is, a rómaiak kicsivel több sikerrel jártak, jóllehet a források tanúsága szerint a baszk nép egészét sohasem tudták teljesen uralmuk alá hajtani. Azok a baszkok, akikre a római befolyás és kultúra leginkább kiterjedt, valószínűleg kereskedési céllal érkeztek a hegyekből. Az i. e. 3. században kezdődött római uralom alatt a baszkok végig megtartották hagyományos törvénykezésüket és vezetőiket. A baszkok hegyes-völgyes földje nem tartozott a birodalom jómódú vidékei közé, és a rómaiak nem is tettek sok erőfeszítést a fejlesztésére. A romanizáció alacsony foka is közrejátszott az intakt baszk kultúra és nyelv fennmaradásában - bár az Ibériai-félsziget északi részét meghódító Pompeius nevét máig viseli a szadista bikafuttatásáról hírhedt Pamplona városa.

A római írásos emlékek szerint a baszkok soha nem lázadtak a birodalom ellen, így nem is volt szükség arra, hogy nagyszámú római katonaság állomásozzon Baszkföldön. Sok említés esik viszont egy baszk kohorszról, mely hosszú éveket töltött az észak-britanniai Hadrianus falának védelmével.

A középkortól a nemzeti ébredések koráig


A Római Birodalomban betöltött marginális szerepével ellentétben a középkorban Baszkföld igencsak fontos ütközőzóna lett: épp a viszálykodó vizigót és frank királyság közé szorult, így stratégiai fontossága jócskán megnőtt. Részben ennek tudható be, hogy az addig inkább békés baszkok életmódja megváltozott: jámbor pásztorokból és kereskedőkből a túlélésért küzdő néppé váltak. Korabeli források a spanyol területekre be-betörő és ott minden mozdíthatót elorzó baszk hordákról számolnak be.

A baszkok földjét természetesen a vizigótok és a frankok is megpróbálták leigázni. Ha ez nem is sikerült, a viszálykodó ellenséges királyságok csapatai a területet valószínűleg sokszor kirabolták, hogy így élelmezzék hadseregüket. Mint történelmükben ezelőtt és ezután oly sokszor, a baszkok megint az izolációt választották: túlélésüket annak köszönhették, hogy a háborús pusztítás és fosztogatás elől a hegyekbe húzódtak vissza.

Ám azt is bebizonyították, hogy ha kell, hatalmas túlerővel szemben is képesek megvédeni szülőföldjüket: a Roncesvalles-hágónál meglepték és azonmód tönkreverték Nagy Károly frank király hadait. A csata, melyet az ófrancia nyelvű Roland-ének örökített meg, Nagy Károly uralkodásának legérzékenyebb vesztesége volt. De a frissen keresztény hitre tért baszkok hasonló sikerrel védték meg magukat a Hispániát elözönló mórok ellen is, amiben nagy szerepe volt a Pamplonai (később Navarrai) keresztény baszk királyság és a muszlim Banu-Qasi muszlim baszk királyság később hosszú életűnek bizonyult szövetségének is.

A 12. századtól kezdődően a Navarrai Királyság függetlensége a kasztíliai, francia és angol támadások következtében fokozatosan megszűnt. Araba és Gipuzkoa 1199-ben került kasztíliai uralom alá, 1379-ben Bizkaia követte őket, 1512-ben pedig (Alsó-Navarra kivételével, amit csak III. Henrik alatt kebelezett be a francia korona) a teljes Navarrai Királyság Kasztília része lett. Korábban, még a 13. században Labourd és La Soulle elfoglalásával Anglia is kihasította a maga részét Baszkföldből. A navarrai történész, Jimeno Jurio szerint az, hogy a kor leghatalmasabb birodalmai elfoglalták Baszkföldet, mégsem jelentette a baszkok teljes alávetettségét. Erre a Juntas Generales vagy Régimen Foral nevű szervek léte a bizonyíték, melyek oklevéllel garantált független kormányzatként működtek. Ilyen szervezet működött Bizkaia, Gipuzkoa, Araba és Navarre területén. Ezek az egységek az oklevélnek köszönhetően bizonyos fokú törvényhozási, gazdasági, sőt, katonai függetlenséget élveztek.

V. Fülöp trónrakerülésével (1700) viszont az önkormányzatok gyakorolta utolsó kollektív baszk szabadságjogok is egyre gyengébbek lettek, a 19. század folyamán pedig a déli baszk tartományok teljesen elveszítették autonómiájukat. Baszkföld északi részének önállósága a francia forradalom következtében szűnt meg. A forradalommal szemben a baszkok ellenforradalmi pozícióba kényszerültek, hiszen a francia központi hatalom az északi baszk tartományokat (Labourd, Basse-Navarre and Soule) egyetlen megyébe tagolta (Département Basse-Pyrénées). Baszkföld északi része a sikeres francia nemzetállami-homogenizációs törekvések következtében jóval kevésbé tartotta meg nemzeti identitását, mint a spanyol fennhatóság alá került és nagyobb baszk lélekszámú tartományok.

A 19. századi európai nemzeti ébredések a baszkokat sem hagyták érintetlenül. A navarrai Arturo Campión és a bizkaiai Sabino Arana hirdette nemzeti újjászületés a Baszk Nemzeti Párt (PNV) alakjában hamar politikai formát öltött. A párt a kereszténydemokrata elveket vegyítette a spanyol betelepülők elleni - olykor rasszista - propagandával. Legfontosabb célja a függetlenség, vagy legalább a széles körű autonómia kiharcolása volt.

A spanyol polgárháború és a szeparatizmus éledése

Spanyolország 1931-ben köztársaság lett. A szintén függetlenségéért küzdő Katalónia azonnal elnyerte az autonómiát, Baszkföld esetében erre csak 1936-ban, a fasiszta lázadás és a polgárháború kitörésekor került sor. 1937-ben, mikor az Autonóm Baszk Kormány letette a fegyvert Franco olasz szövetségesei előtt, a baszk történelem egyik legszörnyűbb korszaka kezdődött. A polgárháború ugyanis megosztotta a nemzetet: egyik részük a baloldali köztársaság-pártiak, másik részük Franco mellé állt. A háború egyik legszörnyűbb eseménye Guernica, Bizcaya történelmi fővárosának német bombázása volt.

A spanyol polgárháborúban győztes Francisco Franco tábornok rezsimje a baszkok számára kíméletlen elnyomást hozott. A homogén spanyol nemzetállam megteremtéséért tűzzel-vassal küzdő Franco-rezsim a baszk kultúra minden megnyilvánulására - beleértve a nyelvhasználatot, táncot, éneket, szokásokat, jelképeket vagy politikai mozgalmakat - a legkegyetlenebb megtorlással válaszolt. Ezekért a tevékenységekért számos baszkot ütlegeltek, kínoztak, börtönöztek be vagy végeztek ki az 1930-as évek végén Spanyolországban. Erre az időszakra tehető a baszk szeparatista mozgalmak megszületése, melyek közül a legismertebb és egyszersmind a legkegyetlenebb az ETA (Euskadi Ta Askatasuna, vagyis Baszkföld és Szabadság).

A diktátor halála után az ország demokratizálódni kezdett, s a baszk területek bizonyos fokú autonómiát kaptak. A jelenlegi autonóm Baszkföld (lakói nyelvén Euskadi), melynek területe 7234 km2, három tartományból áll: Araba, Bizkaia és Gipuzkoa (spanyolul Alava, Vizcaya és Guipuzcoa). Fővárosa Gasteiz (spanyolul Vitoria). Az 1979. december 22-én autonómiát kapott Baszkföld hivatalos nyelvei a spanyol és a baszk, ám utóbbit a lakosságnak csak 20-25 százaláka beszéli. Az elmúlt évek adatai szerint azonban - évtizedek óta először - a baszkot beszélők száma emelkedik.

Az ETA terrorszervezet története

Az ETA (Euskadi Ta Askatasuna, vagyis Baszkföld és Szabadság) szeparatista terrorszervezetet a PNV (Baszk Nemzeti Párt) radikális, a párt politikájával elégedetlen fiatal aktivistái alapították 1959-ben, célja a független és szocialista baszk állam megteremtése, amit gyilkosságokkal és bombamerényletekkel akar elérni. Megalakulása után tíz évig csak az elméleti alapokkal foglalkozott, és szimbolikus módszerekkel támadta a spanyol uralmat (pl. baszk zászlók illegális felhúzása).
A terrorhullám 1968-ban kezdődött, mikor Xabi Etxebarrieta, az ETA egyik tagja agyonlőtt egy rendőrt, aki egy utcai ellenőrzésen megállította az autóját. A spanyol rendőrök hamarosan végeztek vele. Az ETA ezután hajtotta végre első kitervelt akcióját: egy kínzással gyanúsított rendőr meggyilkolását. A hatvanas években az ETA politikájára hatással volt Algéria függetlenedése és a dekolonializációs (a gyarmatok függetlenségéért küzdő) mozgalom.

1973-ban merényletet kíséreltek meg Luis Carrero Blanco tengernagy, Franco kijelölt utódja, akkori miniszterelnök ellen - ezt a spanyol ellenzék jó része még a diktatúra elleni bátor lépésként üdvözölte.

A hetevenes években az ETA két szárnyra bomlott: egy fegyveres csoportra és egy politikaira. Ekkor, a hetvenes évek második felében idult meg Spanyolország demokratizálódása is, s az ETA politikai szárnya élt is a felkínált amnesztia lehetőségével: csatlakoztak az Euskadiko Ezkerra (Baszkföldi Baloldal) mozgalomhoz, és részt vettek a demokratizálás folyamatában. A radikális csoportok azonban továbbra sem tettek le a fegyveres harcról.

Az ETA célpontjai ettől kezdve a nem nacionalista baszk politikusok, újságírók, értelmiségiek és üzletemberek; valamint a spanyol elnyomás eszközeinek tekintett Nemzeti Gárda (Guarda Civil) tagjai lettek. A március 11-diki, 186 áldozatot követelő vasúti merényletig az 1960-as évek óta összesen kb. 800 embert öltek meg.

Jellemzően Baszkföld nagyobb városaiban, ezeken kívül spanyol nagyvárosokban - pl. Madridban és Barcelonában - követnek el merényleteket, de célpontjaik közé tartoznak a tengerparti zsúfolt üdülőhelyek is. Az ETA emberrablásból, betörésekből, fegyverkereskedelemből és védelmi pénzek szedéséből tartja fenn magát. Ezeken kívül - marxista elveinek köszönhetően - a kommunista Kuba anyagi támogatását is élvezi, de Líbia és Libanon jóindulatára is számíthat. Némelyik vezetője Mexikóban és Venezuelában nyert politikai menedékjogot.

A nyolcvanas évek második felében egy kormánypénzből működő, de illegális eszközökkel operáló antiterrorista osztag, a GAL számos ETA-vezetőt fogott el, ám az akcióknak sajnos ártatlan áldozatai is voltak.

Az ETA sikertelen merényletet követett el I. János Károly spanyol király és José-Maria Aznar kormányfő ellen.

A Batasuna párt története

A Batasuna pártot baloldali nacionalista csoportok uniójaként 1978-ban alapították meg, Herri Batasuna (Egységes Nép) néven. A párt megalakítása az új spanyol alkotmányra adott elutasító válasz volt. A párt tagja a társadalmi egyesületeket, szakszervezeteket, ifjúsági és nőszervezeteket tömörítő Baszk Nemzeti Felszabadítási Mozgalomnak. A nagyjából 200 000 választóval rendelkező Batasuna nem vett részt a legutóbbi országos választásokon, de a 2001-es regionális választásokon 10 százalékot szerzett. A pártnak a helyi tartományi és települési önkormányzatokon kívül az Európa Parlamentben is vannak képviselői.

Bár a Batasuna tagadja, hogy bármiféle köze lenne az ETA terrorszervezethez, fontos politikusai közül többen nem is oly rég még ETA-aktivisták voltak - így Arnaldo Otegi vagy az a Jose Antonio Urrutikoetxea, akit számtalan gyilkossággal gyanúsítanak, ám akit a Batasuna mégis a baszk parlament Emberi Jogi Bizottságába delegált.

A Batasunát többször is megpróbálták hivatalosan betiltani, amit a párt olykor a nevének megváltoztatásával próbált elkerülni. 2001-ben aztán egy véres ETA-merényletet követően a spanyol parlament 295:10 arányban megszavazta a Batasuna működésének felfüggesztését arra az időre, míg ki nem vizsgálják az ETÁ-hoz fűződő kapcsolatát. A párt pamplonai központi irodáit bezárták, bilbaoi és vitoriai irodáikat pedig megfigyelés alá helyezték.

A párt aktivistáinak egy csoportja Aralar néven erőszakellenes politikai szervezetet hozott létre, magát a Batasunát azonban 2003-ban a spanyol hatóságok véglegesen betiltották. Az ítélet megtiltja a párt más néven való újjászervezését és a választásokon való indulást, tagjai mégis feltűnnek helyi listákon. 2003 májusában az évben az Egyesült Államok kormánya a hivatalosan nyilvántartott terrorszervezetek listjára feltette a Batasunát, egy hónappal később az Európai Unió követte a példáját. Mindennek ellenére a Batasuna legális pártként működik Franciaországban, vezetőinek nagy része pedig szabadlábon van.

Baszkföld történelme

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra