Az inkvizíció helyett a pokoltól félt Galilei

2003. október 24. 11:18

II. János Pál pápa 1992-ben bocsánatot kért, amiért az inkvizició erőszakkal vette rá Galileo Galileit, hogy vonja vissza tételét, amely szerint a Föld kering a Nap körül. Miután a történészek is úgy vélik, hogy a tudós szabadulásáért, a kínzásoktól félve tagadta meg tudományos felfedezését, az ügy lezártnak tűnt.

Az elmúlt hetekben azonban a vita újra fellángolt. Angelo Amato, a Hit Kongregációjának titkára kijelentette: a katolikus egyház nem félemlítette meg a híres csillagászt és az, amit a történészek a Galilei-per kapcsán összehordtak, nem más, mint "hazug ikonográfia", annak érdekében, hogy a Vatikánt kegyetlen és népbutító színben tüntették fel - írja az El Pais című spanyol lap.

Az érsek szerint Galilei perbe fogásának ügye a pisai peripatetikus iskola hibájából kezdődött. Az iskolának semmi köze nem volt a tudományhoz és rossz szemmel nézte Galilei tudományos eredményeit, Róma pedig hagyta magát befolyásolni, de a tudóst nem üldözte, nem félemlítette meg. Galilei nem a Szent Hivataltól, hanem a pokoltól való félelmében tagadta meg felfedezéseit. Amato állításának alátámasztására emlékeztetett arra, hogy VIII. Orbán pápa személyesen kérte a per lerövidítését, és a kihallgatások között Galilei az egyik magas rangú inkvizitor házában éjszakázhatott.

A főpap magyarázkodásainak nagy visszhangja volt a katolikus médiában, s nemcsak Európában, hanem az Egyesült Államokban is. Annál is inkább, mert Francesco Beretta professzor az inkvizició archivumaiban talált a Galilei-perrel kapcsolatban egy levelet, amelyet Francesco Barberini bíboros, VIII. Orbán pápa unokaöccse adott át 1633. április 22-én a Szent Hivatal biztosának, Vincenzo Maculano Firenzuolának. A levélben VIII. Orbán pápa nyugtalanságát fejezte ki az eretnekséggel vádolt Galilei gyenge egészsége miatt.

Angelo Amato szerint "némelyek számára Galilei ma is a szabadság, a modernség, a haladás szinonímája, míg az Egyház a dogmatizmusé, a népbutításé, a stagnálásé. A valóság azonban sokban különbözik ettől a fantázia-szülte értékeléstől."

Véletlen egybeesés, hogy éppen a minap jelent meg két történész, a kanadai William R. Shea és a spanyol Mariano Artigas Galilei Rómában: 500 nap krónikája című könyve, amelyben a szerzők hosszú kutatómunka után nagy alapossággal és részletességgel írják le, mit csinált Galilei hat római utazása alkalmával.

Az első 1587-ben volt, 23 éves korában, amikor munkát keresni érkezett a városba, az utolsó 1633. február 13-tól július 6-ig, amikor 69 évesen az inkvizíció előtt kellett megjelennie "eretneksége" miatt. Az az inkvizíció idézte meg, amelyik 1600-ban hat évi kínzás után máglyára küldte Giordano Brunót (Galilei ezt végigélte és a szörnyűség valósággal "beleégett" emlékezetébe), amely elől René Descartes Svédországban Krisztina királynőnél keresett védelmet, és amely tiltottnak nyilvánította Kopernikusz könyveit is.