Francia-német kibékülés

2003. január 22. 10:33

A francia-német közeledés szándékából született meg az Európai Gazdasági Közösség, az 1950. május 9-i Schumann-Adenauer nyilatkozattól az Európai Szén- és Acélközösségen át egészen a közös piac 1957-es létrehozásáig.

Az 1963. január 22-i dokumentumnak az eredeti szándék szerint nem szerződés formáját kellett volna öltenie, hanem csak írott formában tartalmazta volna azokat a fő elveket, amik alapján a két ország megegyezett az együttműködés újraindításáról. Ez magyarázza rövidségét (összesen 19 paragrafus). A szöveg politikai kiteljesedését az egyidőben aláírt közös nyilatkozat jelentette.

Az Elysée-szerződés egy olyan keretszerződés, amely későbbi megállapodásokat helyez kilátásba számos témában (például a Francia-német ifjúsági hivatalról). Meghatározza a francia-német együttműködés fő célkitűzéseit és az ezek megvalósításához szükséges intézményi szabályrendszert. Két fő rendelkezést tartalmaz:

• egy kötelező érvényű időbeosztást a különböző szintű találkozókra (a kezdetben évente két államfői és miniszteri, illetve a havi két külügyminiszteri találkozó fokozatosan sűrűsödött, mígnem reflex-szerűvé vált az együttműködés),
• egy három témára koncentráló együttműködési területet: külügyek, honvédelem, oktatás és ifjúság.
  
  A szerződést csak egy alkalommal módosították, két jegyzőkönyv aláírásával a szerződés huszonötödik évfordulóján, 1988. január 22-én. A két jegyzőkönyv két új struktúrát hozott létre:
• a védelmi és biztonsági tanácsot és
• a gazdasági és pénzügyi tanácsot.
  
  Az Elysée-szerződés lehetővé tette a történelmi megbékélést Franciaország és Németország között a két nemzet ifjúsága közötti csereprogramok kialakításával és annak tudatosításával, hogy a francia-német baráti viszony különleges és szükségszerű. Ennek révén vált a szerződés szimbolikus és megkerülhetetlen igazodási ponttá.